Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)

IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI

- a lecsapolások, vízrendezések, drénezés és erdőtelepítés viszont a hidromorf hatások csökkenését eredményezi, „sztyepesedési” folyamatokhoz vezet;- minden változás a talaj vízháztartásában változást eredményez annak anyag- forgalmában is, amelyen belül az Alföldön a sófelhalmozódási és szikesedési folyamatok a legjelentősebbek.

Az emberi beavatkozások közül a Kárpát-medence alföldjein, elsősorban a tiszai Alföldön kétségtelenül a múlt sz.-ban végrehajtott folyószabályozások, lecsapolások, vízrendezések gyakorolták a legnagyobb hatást a talajviszonyokra. E hatásokat Szabolcs I. foglalta össze a legrészletesebben. Ez irányú adatokat közölt ÁBRAHÁM L„ ARANY S„ DARAB K„ HERKE S., SZEKRÉNYI B. és VÁRALLYAY Gy. is.

Munkánk talajtani fejezetében nem kívánunk foglalkozni sem a vízrendezési munkálatok indokoltságának, szükségességének, jelentőségének kérdésével (ami az utóbbi időkben szakkörökben nagyon sok, gyakran megalapozott tudományos érvek helyett érzelmek által diktált, nem ritkán személyes élű vitákat váltott ki); sem azok felsorolásával és leírásával (amely nem szakterületünk); sem pedig azok egyéb természeti tényezőkre gyakorolt hatásainak elemzésével, értékelésével, amit jelen OTKA kutatás más fejezeteiben fejtenek ki a specialisták: az éghajlatra és az időjárásra vonatkozóan ANTAL E., a felszíni és a felszín alatti vízkészletekre vonatkozóan SOMOGYI

S., a természetes növényzetre vonatkozóan pedig JÁRÓ Z. Jelen fejezetben csak a víz- rendezési munkálatok talajra (talajképződési folyamatokra, talajtulajdonságokra) gyakorolt hatásaival foglalkozunk, mégpedig a talaj vízháztartásában, nedvességforgalmában, szervesanyag forgalmában; sófelhalmozódási és szikesedési folyamataiban bekövetkező változásokkal.

5. 1. Változások a talaj vízháztartásában, nedvességforgalmában

A vízrendezések elsődleges célja a biztonságos árvízvédelem, valamint a rendszeresen vízjárta területek állandó vagy tartós vízborításának megelőzése, kiküszöbölése volt. Minden intézkedés erre irányult, annak érdekében, hogy a periodikus víz (sőt iszap) borításoktól mentesített területeken szántóföldi művelés indulhasson meg a gyorsan szaporodó lakosság rohamosan növekvő és egyre sokoldalúbbá váló (élelmezés, takarmányozás, ipari felhasználás, export stb.) igényeinek minél teljesebb kielégítésére.

Az ugyancsak gyorsan növekvő tűzifa, bányafa és ipari fa szükséglet kielégítésén túlmenően ugyanez okozta az erdőirtásokat is a Kárpát-medence vízgyűjtő területének hegy- és dombvidéki részein, jelentősen, helyenként katasztrofálisan fokozva ezzel a megfelelő növényborítottság nélkül maradó lejtőkről történő felszíni lefolyást és talajeróziót, annak minden káros következményével együtt (talajlepusztulás; talaj-, szervesanyag- és növényi tápanyag-veszteségek az erodált területeken; szedimentációs károk a völgytalpi területeken; felszíni vízhálózat feliszapolódása; felszíni vizek szeny- nyeződése), amelyek közül talán egyik legjelentősebb az árvízveszély fokozódása (árhullámok mértékének, időtartamának és gyakoriságának növekedése) az egész érintett vízgyűjtő területen.

205