Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI
hajózást különösebben akadályozó zátony. A korábbi vontatási lehetőségeket a megnövekedett vízsebességek mellett már nem volt mód kihasználni. A folyóvizek esésük és vízhozamuk arányában egyben jelentős energiaforrást is képviselnek. Ennek kihasználhatósága erősen összefügg rendezett, szabályozott vízjárásukkal és mederállapotukkal. A folyószabályozások előtt ezt a vízenergiát nagyobbrészt csupán a malmok révén hasznosították. Ezeket - éppen a mederrendezés érdekében - a nagyobb vízfolyásokon mind megszüntették. Helyüket elfoglalhatták volna az energia- termelő erőművek, ha lett volna kiépítésükhöz elegendő tőke. A vízerőműveket ugyanis olcsó üzemelésük és környezetbarát jellegük (ami miatt a vízenergiát „fehér-szénnek” is nevezik) mellett is az jellemzi, hogy kiépítésük erősen tőkeigényes. Emiatt és azért is, hogy a medence alján fekvő folyószakaszokon nagyteljesítményű erőművek a kis esés mellett nem is épülhettek, Magyarország Európában a vízenergia-termelés tekintetében az utolsó helyek egyikén kullog. Ezen az sem segít, hogy az utóbbi évtizedekben még a Tiszán is épült két - elsősorban a hajózás érdekeit szolgáló - vízlépcső. Pedig a folyószabályozás megteremtette a lehetőségét a vízenergia rendszeres kiaknázásának valamennyi számottevő folyónkon, amire energia-alapanyagokban szegény hazánknak különben is nagy szüksége lenne. A Kárpát-medence folyóhordalékkal kitöltött belső síkságain elhelyezkedő hazánknak jelentős vízellátási pozitívuma, hogy vízigényének jelentős részét a felszín alatti rétegvízből elégítheti ki. Emellett azonban egyre nagyobb fontossága van a fo- lyóktól szállított felszíni vizeknek is, mert koncentrált helyzetű, nagy mennyiségű vizet csak belőlük lehet kitermelni (ld. Budapest vízellátását). Mivel a vízminőség tekintetében különben sem vagyunk kedvező helyzetben, a folyószabályozások hatására megnövekedett vízsebességek jelentékenyen hozzájárulnak a jelenleginél nem kedvezőtlenebb vízminőségi szint megtartásához. A gyorsabban áramló víznek ugyanis fokozott az oxigénfelvétele és így az öntisztuló képessége. Elgondolni is rossz, hogy milyen lenne folyóink vízminőségi állapota, ha a szabályozások előtti, hosszú ideig az Alfóldön pangó víztömegeiknek kellene befogadni azt a hatalmas mennyiségű szennyvíztömeget, ami különböző ipari-gazdasági és kommunális szennyvízbevezetések útján áramlik vizükbe. S noha egyáltalán nem szerencsés, hogy szennyvizeink többnyire csak részben tisztítva vagy teljesen tisztítatlanul kerülnek folyóinkba, mégis azok öntisztuló hatásának köszönhető, hogy legalább a jelenlegi vízminőségi szintet tudják fenntartani. A folyóvizeknek - főleg a durvább szemcséjű üledékekkel kitöltött öbiözetekben - természetesen közvetlen kapcsolata van a felszín alatti rétegek tározott vizével is. Hajdan a végtelenül lassan levonuló árhullámok a nagy kiterjedésű ártereken ezt a kapcsolatot tartósabban és nagyobb területeken szolgálták, mint ma. A gátak között a korábbinál jóval nagyobb tömegű, de rövidebb ideig tartó árvízi periódusok ezt a kapcsolatot annak ellenére sem tudják fenntartani, hogy a megszaporodott víztömegnek megnövekedtek a feltöltődést elősegítő hidrodinamikai viszonyai. A mélységi víztartórétegekre kifejtett feltöltő hatás értékváltozásainak kivizsgálása különben még a jövő kutatások feladata. Az viszont valószínű, hogy a korunkban jóval szennyezettebben a mélybe áramló felszíni vizek a tározó rétegek szűrő-derítő hatása ellenére is egy 187
