Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI
Eltérés volt azonban VÁSÁRHELYI és PALEOCAPA között az átvágások létesítésének mértékében is. VÁSÁRHELYI szabályozási tervének alapja volt a lomhán kanyargó folyók esésének a megnövelése, hogy ezáltal a levonuló árhullámok sebessége is növekedjen. Ennek egyetlen módja volt a nagyszámú kanyarulat átvágásával a folyóhossz lerövidítése, a medervonal kiegyenesítése. PALEOCAPA ezzel szemben csak mérsékelt számú átvágás kialakítását javasolta. A folyószabályozási tervek megvalósítása során aztán az átvágások kialakításában VÁSÁRHELYI, a gátak vonalvezetésében pedig inkább PALEOCAPA javaslatait követték, ami számos helyen nem bizonyult a legjobb kompromisszumnak. Ezt nemcsak a gátak folyamatos erősítésének igénye, hanem helyenként áthelyezésük, vonalvezetésük korrekciójának sürgető szükségessége is igazolja. A hazai folyószabályozásokról a 9. táblázaton bemutatott adatokból kitűnik, hogy a legtöbb átvágást a Kőrösök rendszerében hajtották végre, aminek következtében itt a legnagyobb a mederrövidülés aránya is. Ennek megfelelően növekedett ott a vízszint esése is, de a síksági felszín kis lejtése miatt így sem jelentős (5 cm/km átlagosan). Hasonló a helyzet a Dunánál és a Tiszánál is. A szabályozások után legnagyobb lett az esése a Rába alsó szakaszának, mert azelőtt is az volt. De jelentős lett - kétszeres - az esés növekedése a Maroson is, amit a Dráva szabályozott szakasza követ. A legnagyobb megrövidülést - 56%-ost - természetesen a Kőrösök rendszerében lehet kimutatni, amit a Temes (42%), majd a Tisza (38%) és a Maros, meg a Rába szabályozott szakaszai követnek. Velük szemben a Dunán mind az átvágások számában (23), mind a mederrövidülésben (13%) viszonylag csekély átalakulás mutatható ki. Mivel a folyóhálózat legnagyobb méretű átalakítása a Tiszát érintette, annak főbb szabályozási adatait külön is feltüntettük {13. táblázat). Látható, hogy a legjelentősebb mederrövidülés a Tokaj-Tiszafüred közötti szakaszon mutatható ki, de nem sokban marad el ettől arányaiban a Tiszafured-Csongrád közötti szakasz sem. Nyilvánvaló, hogy ezeken a szakaszokon tapasztalható a legjelentősebb viszonylagos esésnövekedés is. 13. táblázat. A szabályozás főbb adatai a Tiszáról (összeáll.: SOMOGYIS.) Tisza-szakasz Régi hossz, km Mai hossz, km Holtág, km Átvágás hossza, km Rövidülés, % Esés a szabályozás előtt | után cm/km Forrás-Tiszabecs 208 208Tiszabecs-Tokaj 335 208 169 42 38,0 7,5 12,2 Tokaj-Tiszafüred 205 117 113 25 43,0 3,0 5,2 Tiszafüred-Csongrád 326 191 160 25 41,4 2,1 3,7 Csongrád-Maros-torok 100 67 46 13 33,0 2,5 3,8 Maros-torok-határ 28 17 19 8 39,3Határ-torkolat 217 158 82 23 27,0 Összesen 1419 966 589 136 32,0 3,7 6,0 Az egykor levágott kanyarulatoknak a gátakon kívülre került részei az említett lassú feltöltődés miatt jelentős számban még ma is nyílt vizű tavakként léteznek. Több169
