Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI
IV. RÉSZ AZ ELVÉGZETT TERMÉSZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK ÖKOLÓGIAI HATÁSAI 1. Az egykori árterek vízrajzi átalakulásának hatása a domborzat fejlődésére Az előzőekben bemutattuk az ármentesítések és folyószabályozások területi méreteit, amely különösen az Alföldet érintette nagy arányokban. Nyilvánvaló, hogy a természeti környezet egyik nagyfontosságú tényezőjének, a vízviszonyoknak a megváltozása kölcsönhatásában a táj más környezeti tényezőit is érintette, befolyásolta, esetenként azokat át is alakította. Ezek - mint a földfelszín, a helyi éghajlat, a természetes növényzet és a talajtakaró - együttesen az élőlények ökológiai feltételeit is meghatározzák. így a környezeti tényezőkkel együtt azok is átalakultak. A továbbiakban ezeknek a változásoknak a minőségi és mennyiségi mutatóit vesszük sorra, amennyiben azoknak összefüggései vannak a hidrogeográfiai viszonyok mesterséges átalakításával. A hidrogeográfiai változások típusait ügy mutatjuk be, hogy azok környezeti összefüggéseire részleteiben is utalhassunk. A folyószabályozással és erdőirtással elősegített fokozódó felszíni lefolyás súlyos következménye az erodálóképesség általános felerősödése. A védőtakarójától megfosztott felszínekről gyorsabban lefolyó víz egyre több laza üledéket szállított a medrekbe, miáltal azok hordalékszállítása jelentősen fokozódott. Ez felmérhető - korábbi hordalékmérési adatok híján - abból is, hogy számos, a szabályozások előtt jól hajózható folyó - mint a Tisza és a Maros - azóta csak jóval rövidebb szakaszon vagy egyáltalán nem hajózható, mert a mederben lerakódó hordalék számos helyen - így pl. a Tiszán Szolnok és Csongrád között, a Maroson pedig végig - zátonyokat képez és így akadályozza az állandó víziforgalmat. A gyarapodó hordalék másik megnyilvánulása, hogy árvizek alkalmával erősen jelentkezik a mederből kilépő víz övzátonyépítő hatása. Különösen jellegzetes ez a mellékfolyók torkolata alatti szakaszon. Pl. jól megfigyelhető ez a Tisza hullámterén a Bodrog és a Sajó torkolata alatt. Máshol a hullámtérre kilépve sebességét és nyomában energiáját elveszítő víz teljes szélességében feltölti azt, mint ahogy a Tisza a Hármas-Kőrös torkolata alatt közel 2 m-es üledéket rakott le a szabályozások óta. Ennek a feltöltésnek az anyaga túlnyomórészt öntésagyag és iszap, ami arra utal, hogy a hordalékgyarapodás főleg a vízgyűjtő finomszemcséjű üledékéből 165
