Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
II. RÉSZ A TERMÉSZETI VISZONYOK VÁLTOZÁSÁNAK ÉS TÁRSADALMI ÁTALAKÍTÁSÁNAK MENETE A TÖRTÉNELMI KORBAN A XIX. SZÁZADIG
RÉTHLY A. (1962, 1970) megoldotta. A különböző, sokrétű és legtöbbször független forrásmunkák feljegyzéseit időrendi sorrendbe állítva és az összehasonlítások révén kritikai értékelésnek alávetve RÉTHLY A. megteremtette az alapot arra, hogy a történelmi klímakutatás keretében elvégezhető legyen a klímainformációk kvantifikálása. A 400-tól 1800-ig terjedő történelmi időszakra RÉTHLY A. 3321 feljegyzését PACHNER Cs. (1981) transzformálta számszerű klímainformációkká a léghőmérsékletre és a csapadékmennyiségre vonatkozólag. Megállapította, hogy a közel másfélezer év (400-1800) során a hőmérsékletingadozás teljes amplitúdója több mint 1°C volt, de a l,5°C-ot nem érte el. Az ingadozások hullámhossza 110-130 esztendőnek adódott, de a 14 évszázad során volt egy 200 éves hullámhossz is. A csapadékosság nagyjából azonos hullámhosszon zajlott, a mennyiségi ingadozás pedig a területi átlag 12—16%-ára volt becsülhető. RÉTHLY A. feljegyzései alapján PACHNER Cs. megállapította továbbá, hogy a hőmérsékleti minimum idején a csapadékosság növekedése volt tapasztalható. A Kárpát-medencében az utóbbi másfél évezred klímaingadozásai során kimutatható hőmérséklet-emelkedés nem csak a párolgás növekedésével hatott a társadalmi-gazdasági tevékenységre, hanem a vízkészletek csökkenésével is. Másrészt - mint arra később rámutatunk - a közel másfél fokos klímaingadozás, ill. a mintegy 15%-os csapadékváltozékonyság (hosszúperiódusú változékonyságról van szó, nem pedig az évenkénti ingadozásokról) nagyságrenddel felülmúlhatja a múlt századi folyószabályozások és ármentesítések következményeként feltételezhető makroszintű éghajlatmódosulás mértékét. PACHNER Cs. (1981) becsléses eljárással kvantifikált meteorológiai információkból (indexekből) megállapította továbbá, hogy az utolsó ezer évben az adatsorok determinisztikus okokra utaló ingadozásokat mutatnak, s hogy a kezdeti 400 esztendőben (400-tól 800-ig) a hőmérsékleti és csapadék ingások véletlenszerűek. Ebben elsősorban a kezdeti időszak hiányosabb feljegyzései játszhatnak szerepet. A hőmérséklet és csapadék említett ingadozásait az 1500-as évtől kezdődően külön lehet kezelni. Ugyanis ez az az időszak, amikor már az alkalmazott módszer bizonytalanságai kellően lecsökkennek. A Kárpát-medence klímájának áttekintésekor ki kell emelnünk ZÓLYOMI B. (1952) hazai pollenanalitikai vizsgálataiból levont kvalitatív paleoklíma következtetéseit is, mivel ő a klímajellemzésen kívül kitér a klímaváltozás ökológiai következményeinek értékelésére, azaz a feltételezett növénytakaró jellemzésére is. Munkájában megállapította, hogy hazánk területén a régmúlt klíma és növénytakaró az alábbiak szerint alakulhatott:- A Würm III. jégkorszakban hazánkban hideg, száraz klíma uralkodott, a terület legnagyobb része löszpuszta volt és kisebb-nagyobb Pinus fenyőerdő foltok tarkították, különösen a dombvidéki területeinket.- A posztglaciális időszakban, 12-9 ezer évvel ezelőtt a lassú melegedés során a Pinus mellett a nyírfa is megjelent mint erdőalkotó fajta. Ennek a korszaknak a második felében klímánk nedvesebbé (humidabbá) vált, az erdő fokozatosan zárult és kialakultak a tajga jellegű Pinusos, nyíres erdők.- A melegedés folytatódásával Pinus és nyír elegyes erdők fejlődtek ki. Az erdők ekkor már a tajga és az erdős-sztyep átmenetét képviselték, majd a korszak vége 140
