Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
BEVEZETÉS: Hazánk természeti környezetének jellemzői (Somogyi S.)
ríni mennyiségi-minőségi változásaiknak a kölcsönhatásokban továbbgyűrűző főbb eseteire is utalunk. A természeti tényezőcsoportok befolyásolhatóságának különböző szintjéből következik az is, hogy területünk vízföldrajzi viszonyainak adott természetes vagy megváltozott egyensúlyi helyzetét csupán a harmadik csoport tényezőin keresztül van módunk módosítani vagy helyreállítani. Az ilyen jellegű beavatkozások lehetőségeire vagy szükségességére - tekintve, hogy azok általában időben és költségben tetemes erőfeszítést igénylő feladatok - a tanulmány következő fejezeteiben a hazánk természeti viszonyait nagy területeken megváltoztató folyószabályozás és ármentesítés környezeti hatásainak tárgyalása során részletesen ki fogunk térni. Hazánk területének földrajzi helyzetét első helyen a Föld egészéhez viszonyított ún. abszolút fekvése határozza meg. Ebből a szempontból az Egyenlítőtől való távolság a mérvadó, amire az E-i sz. 45° és 49°-a közötti elhelyezkedés utal. Ez az adottság számos - elsősorban az éghajlaton át megnyilvánuló - következménnyel jár. Ezek között legfontosabb a hőmérsékleti leg jól tagolható négy évszakos éghajlattal jellemzett mérsékelt övi fekvés. Ebben az éghajlati övezetben a Nap hősugárzási nyári többlete és téli csökkenése miatt a szerves életnek határozott évi ritmusa van. Az országterület É-i és D- i pontjai közötti kb. 400 km távolság pedig azt jelenti, hogy sokévi átlagban 18 gcal/cm2 sugárzási bevételi többlete van D-ibb tájainknak az E-iakkal szemben, ami az évi középhőmérsékletben (11-8,5 °C) 2,5 °C különbséget okoz. Ezek a besugárzási és évi középhőmérsékleti adatok azt jelentik, hogy hazánk természetes és gazdaságilag hasznosított növénytakarója ugyan kevésbé változatos az Egyenlítő alatti trópusi területekéhez képest, de mégis sokrétű és gazdag a Föld É-ibb tájaihoz viszonyítva. Fő jellemzője e mérsékelt övi éghajlati zónának az egynyári és a lombhullató, évelő növények uralma. A hőmérsékletjárás évi ritmusa élesen tükröződik a mezőgazdasági termelésen át a gazdasági és a társadalmi életben is. Ezzel jár együtt, hogy a vízigényeknek is évi ritmusa van, amit azok nyári hullámhegyével és téli hullámvölgyével jellemezhetünk. De ezzel a hőmérsékletjárással kapcsolódik össze számos vízjárási, vízhőmérsékleti és fizikai-kémiai jelenség is, mint a téli csapadék egy részének tározódása hó alakjában, a felszíni vizek befagyása és zajlása, valamint azok tetemes évi hőmérsékletváltozása. Ugyancsak utóbbiak hatására vezethetők vissza a felszín lepusztulásában, eróziójában, nemkülönben a folyók hordalékszállításában kimutatható évszakos különbségek, mivel télen inkább a kifagyásos aprózódás, nyáron pedig az inszolációs (besugárzási) aprózó- dás mellett a kémiai és a biológiai mállás termeli a hordalék többségét, és befolyásolja ezen át a vizek kémiai összetételét. A közepes földrajzi szélességek alatti fekvéssel jár együtt, hogy nálunk fokozottjelentősége van a tengerektől való távolságnak. Ebben a tényezőben tulajdonképpen a tengerek és szárazföldek eltérő hőgazdálkodása tükröződik. Ennek hatására az óceánok felett magasabb a levegő középhőmérséklete, mint a szárazföldek felett. A közepes (vagy mérsékelt) földrajzi szélességeken ezt az óceáni hatást az ezekre a szélességekre jellemző uralkodó nyugatias légáramlatok közvetítik a K-re fekvő szárazulatok belsejébe. Az, hogy hazánk területe 1000-1400 km-re fekszik az Atlanti-óceántól, ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy nem részesül olyan mértékű ún. pozitív hőmérsékleti anomáliában, mint az óceán közeli Ny-Európa, de Eurázsia egészéhez viszonyítva ez az 12
