Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
BEVEZETÉS: Hazánk természeti környezetének jellemzői (Somogyi S.)
anomália mégis 2 °C-kal magasabb hőmérsékletet jelent, mint a hazánkat érintő szélességi körök átlaga. Ez a hatás természetesen a helyzetünkhöz képest csökkenti éghajlatunk kontinentális jellegét. Az uralkodó légáramlás nyugatias iránya okozza egyebek mellett azt is, hogy bár DNy-on az Adriai-tenger csak 400 km távolságban van, ennek hatása csak ritkán és mérsékelten, akkor is inkább csak az ország DNy-i részében mutatkozik. Ezzel szemben a Keleti-tenger E-on B50 km-es és a Fekete-tenger DK-en 750 km-es távolsága és az uralkodó szélirányhoz viszonyított kedvezőtlen fekvése miatt hazánk éghajlatára alárendeltjelentőségű. Éghajlatunkban a helyzetünkből adódó óceáni hatás nem csak a középhőmérséklet átlagának pozitív anomáliájában mutatható ki, hanem a hőmérséklet évi járásában, évszakos szélsőségeinek viszonylagos mérséklődésében is. Ez ugyancsak nyomon követhető vízfolyásaink hőmérsékleti viszonyaiban, aminek folytán azok befagyása és az ezáltal okozott különböző gazdasági következmények (energiatermelési, hajózási stb. szünet) jóval rövidebb tartamúak, mint a tőlünk K-re fekvő területeken. De vízgazdálkodási szempontból még nagyobb a jelentősége az óceáni hatást hozzánk közvetítő Ny-i szeleknek a csapadékviszonyok szabályozása tekintetében. Az óceántól távolodva a légtömegek párateltsége és ebből eredően csapadékmennyisége is fokozatosan csökken. Csökken azonban a csapadék évszakos eloszlásának egyenletessége is, mivel mind erősebb lesz a tavaszi szárazföldi felmelegedésre visszavezethető kora nyári csapadékmaximum részaránya. Ugyancsak nagy különbségek vannak - részben a nyugatias szelek intenzitásváltozásai, részben az általuk szállított légtömegek páratartalomkülönbségei miatt - az egyes évek csapadékmennyiségében is. Ez a periodikus csapadékingadozás is egyre fokozottabb az óceántól távolodva. Összegezve elmondható, hogy hazánk éghajlatát az Egyenlítőhöz és az óceánokhoz viszonyított területi fekvése miatt az átmenetiség és az ezzel járó bizonytalanság jellemzi. Az átmenetiség ugyanis azt jelenti, hogy sokévi átlagban 10 év közül 6-7 év szárazabb és melegebb, 3-4 hűvösebb és csapadékosabb az átlagnál. Egyéb nemzetgazdasági vonatkozásai mellett ez a vízgazdálkodás számára meglehetősen költséges kettős feladattal jár. Egyrészt a társadalom védelmére ki kellett építeni mindazokat a passzív vízgazdálkodási létesítményeket (szabályozás, belvízmentesítés), amiket az időszakosan jelentkező árvizes években a gazdasági élet biztonsága megkövetel. Másrészt a gazdasági élet színvonalának fejlődése és a vízigények ezzel járó növekedése követeli azoknak az aktív vízgazdálkodási berendezéseknek a megvalósítását is, amelyek a gyakran jelentkező szárazsági periódusok kártételeinek kivédésére hivatottak (öntözés, tározás). Ennek a kétarcú vízgazdálkodási alaphelyzetnek hazánk az egész Földön a legjobb példája. A Földön való elhelyezkedésből adódó következmények mellett röviden szólnunk kell a közelebbi környezet hatásairól, az ún. relatív fekvés kapcsolatairól is. Ebben a tekintetben döntő, hogy hazánk a Dél-Európát kitöltő Alpida-hegységrendszernek az Alpok-Kárpátok és Dinaridák közötti nagy medencéjében helyezkedik el úgy, hogy túlnyomóan a medence Ny-i és középső részeit tölti ki. Ebből a Kárpát- vagy Pannonmedencéből kiindulva minden irányban rövidebb-nagyobb távolságra a földtörténet fiatal harmadidőszakában felemelkedett hegyláncok közé jutunk, amelyeken tetemes 13