Somogyi Sándor (szerk.): A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítések földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2000)
I. RÉSZ A MAGYAR-MEDENCE TERMÉSZETI VISZONYAI A FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK ÉS ÁRMENTESÍTÉSEK ELŐTT
halászat, vadászat, az erdők kis mértékű kivágása, az extenzív legeltetés, vagy a települések, tanyák körüli, kis területen folyó és természet közeli földművelés. A természetes növényzet hosszú idejű hatását mindennél szemléletesebben fejezik ki jól kifejlett, jellegzetes szelvény felépítést és tulajdonságokat (tulajdonságegyütteseket, diagnosztikus bélyegeket) mutató talajtípusaink, amelyek megnevezésére a páratlanul gazdag magyar nyelv nagyon találó, és éppen a természetes növényzet hatását kifejezésre juttató megjelöléseket lelt: erdőtalajok, mezőségi talajok, réti talajok, láptalajok, mocsári erdők talajai. A múlt század közepétől kezdve azonban a természetes növényzet talajképződésbeni szerepét egyre inkább átvette az ember. Egyrészt jelentős mértékben csökkentette a természetes vegetációjú területeket: kivágta az erdőt, feltörte a gyepet, lecsapolta a vízjárta területeket, másrészt sokoldalú tevékenységével egyre erősebb hatást gyakorolt maga is a talajképződésre. Ma már csak elvétve akad mutatóban egykét „természetes” vegetációjú terület Magyarországon (ha akad egyáltalán), s a természetes vegetáció alatt kialakult jellegzetes talajtípusok is egyre inkább az emberi tevékenység különböző hatásait tükröző, „emberalkotta kultúrtalajokká” alakulnak. 5.2.1.5. Emberi beavatkozások Mint említettük, az utóbbi 150-200 évben lényeges, gyakran döntő hatást gyakorolt az Alföld talajképződési folyamataira az ember tevékenysége. Az erdőirtások megváltoztatták az egész vízgyűjtő terület vízháztartását, növelték a felszíni lefolyás mértékét, gyakoribbá és nagyobbá tették az árhullámokat, súlyosbították azok következményeit. A legeltetés - viszonylag kisebb - hatása a talajok szerkezetének leromlásában, tömörödésében volt megfigyelhető. A. folyószabályozások, vízrendezések, lecsapolások hatása annál szembetűnőbb volt. Még inkább e hatások sok esetben teljesen ellentétes, sokszor politikai szempontok által erőszakosan „előírt”, vagy éppen érzelmi szempontok által motivált értékelése. Volt aki a hajdani vízivilágot siratta, az Alföld katasztrofális kiszárításáról, elszikesítéséről beszélt, a vízrendezési létesítményekre az „átok” jelzőt aggatta. Mások - ezzel szöges ellentétben - a vízrendezések tökéletlenségét kritizálták, s a szikesedés okát a felszín közelben maradó pangó sós talajvizek hatásában vélték megtalálni. Ugyanígy megoszlottak a vélemények az öntözések talajtani hatásának megítélését illetően is. Az eltérő vélemények oka az esetek túlnyomó részében a túlzott általánosítás volt. Annak elhanyagolása, hogy az Alföld változatos geológiai képződményein, változatos klíma- és hidrológiai viszonyok hatására változatos talaj képződési folyamatok mentek végbe, ezek eredményeképpen térben (vertikálisan és horizontálisan) változatos és időben is gyorsan változó, gyakran mozaikosan tarka talajtakaró alakult ki, amelynek sem ésszerű hasznosítása, sem állagmegóvása, sem minőségének fenntartása nem uniformizálható, büntetés (káros következmények) nélkül nem szorítható merev sémák keretei közé. 114
