Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
1. Alap-folyamatok - Vízgazdálkodási szempontok
csatornahálózat tervezésénél a mélyszántás vagy az altalajlazitás hatását, s ennek megfelelően a rendszert viszonylag gyakrabban előforduló kisebb csapadékok levezetésére épitettiik csak ki, a mezőgazdasági üzem a mély- művelés nagyfokú kiterjesztése esetében az adott levezetőhálőzatot ritkábban előforduló nagyobb csapadékokból származó felszini vizek kifogástalan levezetésére hasznosíthatja. A humuszanyagok szerepének vizsgálatakor rámutattunk arra, hogy ezek a talaj vízháztartását lényegesen javítják. Ennek a hatásnak a figyelem- bevétele hasonló az előzőkben mondottakhoz. . Ugyanez állapítható meg a hófogás szerepéről is. Véglil foglalkozunk az erdők és erdősávok kérdésével. Ahogy láttuk az előzőekben, az erdőkben sokszor teljesen megszűnik a felszini lefolyás, s az erdősáv területének négyszeresét-nyolcszorosát elérő területről is felfoghatja a felszínen lefolyó vizeket. Számos egyéb kedvező hatást is megállapítottunk és néhány kedvezőtlen eredményről is beszámoltunk. Ki kell azonban emelnünk azt is, hogy a síkvidéki vízrendezési kérdések szempontjából túlzott jelentőséget nem tulajdoníthatunk az erdők és erdősávok szerepének, a gazdaságossági szempontok határt szabnak ezen vizháztartási beavatkozásnak. 1.5. VÍZGAZDÁLKODÁSI SZEMPONTOK 1.51. Általános vízgazdálkodási szempontok [11,55] A felszini vizek rendezése [96] a felszini vízkárokat megelőző vagy elhárító sokoldalú, ugyanakkor egységes, a lejátszódó folyamatok tér- és időegységeit figyelembe vevő vízgazdálkodási és inezőgazdasági tevékenység (1. a Bevezetőt). Ez a tevékenység nem lehet független sem vizháztartási , sem hatékonysági szempontból a vízgyűjtőterület általános értelemben vett vízgazdálkodásától. A vízrendezési munkák során tehát, a tervezés alapvető értékének, a fajlagos vízhozamnak a megállapításánál nemcsak a vízrendezési feltételeket, hanem a vízhasznosítások hatását is figyelembe kell venni. A hatékonysági vizsgálatok során pedig nem elégedhetünk meg a kárelhárítással kapcsolatos igen jelentős passzív tételeknek az összehasonlításával, hanem a gazdálkodás minden hatását felül kell vizsgálnunk. Ilyen hatások, mint később még részletesen látni fogjuk, a károk elhárításának aktiv hatásai, a hasznosítások valamennyi hatása, a társadalmi újratermelési folyamatban kiváltott további hatások, a távlati hatások és az egyéb társadalmi jelentőségű hatások, mint például az egészségügyi, a szociális és a kulturális hatások stb. Csak a vízkárok tanulmányozására alapozott vízrendezés nem adhatja meg a vízrendezési tevékenységnek a helyes gaz- 108 -
