Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
1. Alap-folyamatok - Mezőgazdasági szempontok
tékek körül ingadozott, amelyek e tekintetben elválasztották egymástól a csernozjomokat és a réti csernozjomokat. A talajvizállás megváltozása tehát a sztyeppesedés folyamatát megindította. A talajvizszinnek süllyedésével az is valószínűnek mondható, hogy a hajdani tiszántúli réti talajok egy része réti csemozjommá alakult vagy alakulóban van. A hajdani láptalajok döntő többségükben a réti talajokra jellemző képződményekké alakultak át, különösen azokon a helyeken, ahol az altalaj természetes víztelenítése kielégítő volt. Ez azt jelentette, hogy azokon a helyeken, ahol a kiszáradás fokozódása, a talajvizszin süllyedése folytán bizonyos kilugzás vált lehetővé,' - bár a szervesanyag csökkent némileg, - a talaj levegősebb körülmények közé jutva termékenyebbé vált. Ilyen helyeken a réti talajok nagy része nem mutat szikes jelleget. A hajdani lápos talajok egy része ugyan megőrzött ezen folyamat során bizonyos morfológiai bélyegeket a láp-állapotból, a legnagyobb része azonban a réti talajok morfológiáját vette át. A tiszántúli réti talajok kialakulása bizonyítékot szolgáltatott amellett, hogy a vízrendezések következtében nagy területeken váltak megmüvelhetővé és termékennyé olyan hajdani láptalajok, amelyek eredeti állapotukban a szántóföldi kultúrákra alkalmatlanok voltak. Sajnos meg kell állapítani azt is, hogy a láptalajoknak réti talajokká való átalakulása során, a korszerűtlen kisüzemi művelés következtében, a szervesanyag mennyisége csökkent, s a termékenység kedvezőtlenül alakult. A kisparaszti gazdaságokban ugyanis a humuszban gazdag feltalaju láptalajokat állandóan csak a felső szinten művelték, a szerkezet elporosodott, a humusztartalom csökkent. Ahol viszont már a század elején egyes nagyobb gazdaságokban mélymüveléssel vagy más módszerekkel törekedtek a talaj termékenységének fokozására, ez a réti talajon fejlődésében kedvező hatást mutatott. Végül megemlékezünk arról is, hogy a hajdani láptalajok egy részének tőzeg szintje is volt. Sajnos, mint a jelek mutatják, a talajok kiszárításával párhuzamosan, a szervesanyag mennyisége rohamosan csökkent, a tőzeg kiszáradva kotuvá alakult, az pedig sok esetben elporlódva elveszett, a szél elhordta. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek a folyamatok nem voltak általánosak, és nem vezethettek nagyobb területeken a réti talajok humusztartalmának katasztrofális fogyásához. Tagadhatatlanul a vízrendezések után sem szűnt meg ezeknél a talajoknál a túl bő nedvesedés. Ez a körülmény mégsem vezetett minden esetben szikesedésre, mert ahol a túl bő nedvesedés mellett is a természetes vizle- vezetési körülmények kielégitőek voltak, ’Sigmond E. elmélete értelmében szikesedés nem jöhetett létre. Az időleges túl bő nedvesedés azonban szi - kesedés nélkül is kedvezőtlen hatásokat eredményezett. így például közismert a tiszántúli agyagos réti talajoknak sok tekintetben kedvezőtlen fizikai felépítése, rossz vizvezető képessége, szárazságban repedezettsége, nedves időben ragacsossága stb.- 83 -
