Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Mezőgazdasági szempontok

Egyes gazdasági növényeink alkalmazkodnak bizonyos mértékben a levegőben szegény talajviszonyokhoz. Petrasovits I. kisérleteiben [34] 4 napi elárasztás hatására a napraforgó léggyökereket fejlesztett. Több szerző összefüggésbe hozza a talaj nedvesség tartalmát és levegőzöttségét a gyökerek fejlődésével, alakulásával. A mocsári növények törzsfejlődésükkel, légző vagy szellőztető gyökereikkel, sőt néha leveleikkel is igazodnak az anaerob körülményekhez.

Összefoglalva a növények pusztulásának előidézőit, jellegét, annak oka nemcsak a fulladás, hanem részben a mérgezés és az ''éhezés" is lehet.

Szalóki S. vizsgálatai azt mutatják, hogy a takarmánytermesztés növényei egészen fiatal korban is, a telepités utáni első kaszálás után, a néhány napi vizboritást nagyobb károsodás nélkül elviselik. A vöröshere általában a vizboritás 3-9 napja között pusztult el, mig a lucerna 5-13 nap között halt el. A réti csenkesz, a réti komócsin és az angol per je a vizboritás 7-8 napjától jelzett vizkárt s a 20-24. napon pusztult el tömegesen. Az olasz perje jobban birt a takaró vizréteget. A tarackos tippant és a réti ecsetpázsitot még 24 napi elárasztás sem károsította. Csak kevéssé viseli el a pangó vizet a csomós ebir, a magyar rozsnok, melyek a lucernánál, illetőleg a vörös herénél korábban haltak el. A pillangós virágú növények közül a szarvaskerep és a fehér here bizonyult a legellenállóbbnak, mig a korcs- here lényegesen előbb elpusztult, és a karcolt here sem tűrte a pangó vizet.

Petrasovits I. érdekes uj irányt vezet be a vizkárok vizsgálata területén [81] . Bevezeti a tűréshatároknak, a tűrés és az igénybevétel mértékének, valamint a tűrő képességnek a fogalmát.

Tűréshatárok alatt a mezőgazdasági termelés biztonságát vagy színvonalát (mennyiségét-minőségét) közvetlenül befolyásoló egy-egy környezeti tényező maximumát vagy minimumát, esetleg mind a kettőt értjük. A tűréshatárokat a gyakorlat szempontjából a legcélszerűbben az adott növényfaj egyed pusztulásának (vegetativ) vagy termőképessége elvesztésének (generativ) nagyságával, az un. tűrési mértékkel fejezhetjük ki. Minél nagyobb a pusztulás, illetőleg a termőképesség csökkenése, annál kisebb a tűrés mértéke.

Az igénybevétel mértéke valamely kedvezőtlen környezeti tényezőnek a növényi szervezetre az idő függvényében ható mennyiségét vagy minőségét fejezi ki. A különböző fajoknak azt a viszonylagos biológiai tulajdonságát, hogy valamely kedvezőtlen környezeti tényező azonos mértékű igény- bevételre a tűrés milyen mértékével reagál, a tűrő képesség fejezi ki.

A tűrés és az igénybevétel mértéke, valamint az egyes növényfajok vagy fajták tűrő képessége közötti kapcsolatok ábrázolhatok.

Petrasovits I. viztürési vizsgálatai során megállapítja először is azt, hogy az intenzív csapadék, a felszíni viz, az árvíz vagy a tulöntözés három vonatkozásban eredményezhet a növényeknél káros vizbőséget:- 68 -