Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Mezőgazdasági szempontok

érési idejének kitolódása miatt a felsőbb szervek utasitására csaknem mindenütt őszi kalászosokkal vetették be. Nyilvánvalóan a legtöbb kár éppen a bevetett területek esetében jelentkezett, azonban az üzemi és egyéb kényszer miatt ezeknek a területeknek ily módon történő hasznosításától nem lehetett eltekinteni. A vizjárta területeken tehát a megfelelő vetésterv kialakítása csak akkor várható, ha olyan gazdaságokról van sző, amelyekben egyaránt vannak magas és mély fekvésű területek. Azokban a mezőgazda- sági üzemekben, ahol a terület legnagyobb része mély fekvésű, a vízjárásokhoz igazodó vetésterv javaslatával nem igen élhetünk.

Önként adódik a feladat, hogy a vizjárta területeken a művelési ágat kell megfelelően megválasztani.

Különösen jelentős itt a gyepgazdálkodás helyes bevezetése. Ezzel kapcsolatosan is azonban sok vizgazdálkodási kérdés merül fel. Az első nehezitő körülmény, hogy a nedves és a száraz periódusok a legváltozatosabban jelentkeznek. A gyeppel és a vizigyomokkal borított területeken a természetes utón kialakult növényzet összetétele elsősorban a talaj minőségétől és a vízviszonyoktól függ, és a leggyengébb gyepektől a jó szénát termő kaszálókig minden átmenet megtalálható. A csapadékszegény években a vizet kedvelő növények csak gyengén fejlődnek és kis termést adnak, ennek következtében a szárazabb viszonyokat kedvelőek kezdenek elszaporodni. Nedves években viszont fordított a folyamat. Ezt a szélsőséges változást csak kevés számú, többnyire csak kis értékű növény tűri el.

A segítés egyik útja ahogy Harmati I. javasolja [ 36J, hogy a kaszálónak vagy a legelőnek meghagyott mélyfekvésü területeken, a szikes vagy réti talajú táblákon az említett feladatot megoldó megfelelő összetételű és hozamú gyepeket kell kialakítani. Meg kellene javítani ezeknek a területeknek a felszíni s a felszín alatti vízelvezetési körülményeit, és gondoskodni kellene skatulyázásról, a viz visszatartásáról is. Mindezekkel a beavatkozásokkal például a homokhátak közötti semlyékekben az eddig 4-8 q/kh szénát termő területeken a hozamot meg lehetne tizszerezni, ami annál is inkább lenne igen nagy jelentőségű, mert az üzemek ezeken a területeken nagy szálastakarmány-hiánnyal küzdenek.

A gyepgazdálkodás nagy kérdése, az időjárásban jelentkező szeszélyek mellett, a mélyfekvésü talajoknak sok esetben rossz vízgazdálkodása. Ezeknek a talajoknak vízelnyelő képessége jóval kisebb a már gyakrabban előforduló késő tavaszi és koranyári esők intenzitásánál. Felszíni vízállások keletkeznek már a talaj felső 5-10 cm-es rétegének telítődése után.

Ezt az összegyűlő vizet a már említett skatulyázás utján kényszerithetjük a mélybe.

Fennáll azonban ezeknél a talajoknál az a veszély, hogy télvégén, illetőleg kora tavasszal. a felső vízzel túlzottan telitett 10-15 cm-es talajréteg gyors megfagyása után, szülte minden további beszivárgást lehetetlenné tesz. Ezért tavasszal a területen összegyűlt viz elvezetésével mind- 60 -