Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Mezőgazdasági szempontok

vizjárta területekkel szabdalt mezőgazdasági üzemi egységekben csak a viz- rendezéssel együtt valósítható meg. Illetőleg forditva, a vízrendezés alapvető legalsó keretét a táblásitás és a tömbösités határozza meg. A terület- felosztás különben nem egyszerű részekre bontási munka, hanem elsősorban üzemrendezési és üzemszervezési feladat. Mi a továbbiakban nem foglalkozunk ennek a feladatnak a részleteivel, hanem csak a táblák és a tömbök kiterjedését adjuk meg, mint azoknak az egységeknek a területét, amelyek lényegében a legalsóbb rendű vizlevezetési elemek kialakítását szabják meg.

A tábla nagysága hazai körülmények között a nagyüzemi gazdálkodás feltételei mellett 10-50 ha, s ugyanakkor az utakkal esetleg már megbontott, de ugyanazzal a növénnyel hasznositott tömbök 150-250 ha kiterjedésüek lehetnek.

Az úthálózat kialakítása vizrendezési szempontból annyiban jelentős, hogy az utmenti árkok általában a vízlevezető rendszerbe kapcsolódnak. Tömbösített területen gazdasági utat kivánunk meg állandó jelleggel a tömb egyik hosszanti oldalánál. A tömbön belüli un. egynyári utakat a gazdasági útra lehetőleg merőlegesen helyezzük el. Ennek az ideiglenes egynyári úthálózatnak a sűrűsége függvénye természetesen a betakarítandó termés mennyiségének és a betakarító gépek teljesítményének. Ha nincs tömbösitve a terület, akkor értelemszerűen alkalmazzuk a nagyüzemi táblákra. Ezeket az egyik oldalról szintén földút határolja. Az utakra merőlegesen 1000-1500 m-ként összekötő utakat vezetnek. Az utak vezetése olyan, hogy a mezőgazdasági üzemi központból vagy a település központjából minden tábla nagyobb kerülő nélkül elérhető legyen. Mindezek az utak a tömbösités, illetőleg a táblásitás két fő irányának megfelelően általában két irányban párhuzamosak egymással. A mezőgazdaságilag müveit területeket természetesen magasabb rendű, megfelelő sűrűségű, minden időben járható utak is behálózzák.

A táblásitással és a tömbösitéssel kapcsolatosan rá kell mutatni arra is, hogy a mezőgazdaságnak tudomásul kell vennie, hogy a felszíni vizek elleni védekezés a táblán és a tömbön belül kezdődik, továbbá hogy a viz ut ját a legközelebbi gyűjtő- vagy mellékcsatornáig, illetőleg adott esetben a gazdaság határáig a gazdaságnak magának kell biztosítania.

Oroszlány I. és Sági K. vizsgálatai [75] rámutattak arra. hogy a táblák, illetőleg a tömbök területén, a növényzet kiegyenlített fejlődéséhez és a gépi munkák jóminőségü egységes végrehajtásához, biztosítanunk kell a vízgazdálkodási viszonyok azonosságát és ennek megfelelően az egyöntetű nedvességállapotot. Ha a táblán belül olyan foltok mutatkoznak, amelyeknek vízgazdálkodása, a talaj nedvességállapota a környezetétől elüt, az akadályozza a kedvező talajállapotban végrehajtható egységes művelést, ápolást, betakarítást, a növények kiegyenlített fejlődését. Hasonló feltételekre mutat rá Harmati I, is [36], aki megállapítja, hogy a szántókba eső szikfoltokat az egyöntetűség kedvéért feltétlenül meg kellene javítani. Oroszlány 1. és Sági K. rámutat arra is, hogy a nagyüzemi táblák határainak kijelölésénél,- 53 -