Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
1. Alap-folyamatok - Mezőgazdasági szempontok
sokszor a táblák alakjának egyszerű megválasztásával, méreteinek helyes felvételével ez az igény kielégíthető, és csak abban az esetben szükséges a talajfoltok javításának megoldásához; folyamodni, ha ezen az utón az egyöntetűség nem biztosítható. A táblák és tömbök helyes vízgazdálkodásának biztosítására a legkülönbözőbb vízrendezési és vízhasznosítási beavatkozásokkal kell élnünk, amelyek között jelentős a káros felszíni vizek levezetése, a terep rendezése, a talajvizszin szabályozása, a csapadék visszatartása, a lecsapolás stb. Mi itt a táblásitásnak és a tömbösitésnek csak a vízelvezetési kérdéseivel foglalkozunk. Ahogy már eddig is láttuk, a tábla vagy a tömb valamelyik határán állandó jellegű gyűjtőcsatornát kell létesítenünk. A táblán, sőt számos esetben a tömbön belül azonban már nem létesíthetők állandó jellegű csatornák, ez megbontaná a mezőgazdasági üzemi egységet. A feladatot tehát ideiglenes jellegű árokhálózattal kell megoldanunk. Ezzel a hálózattal megakadályozzuk, hogy a lefolyásnak indult felületi vizek a tábla egyes mélyebb részeit, teknőit, mély vonulatait elborítsák, és ezzel lehetetlenné tegyék a tábla talajának azonos mértékű beázását, a tábla nedvességi viszonyainak egyöntetű kialakulását. Jelentősek azok a megállapítások is, amelyek a táblákon és a tömbökön belüli lefolyási körülmények helyes értékeléséhez vezethetnek. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy az azonos kezelésű egységes területek (táblák, tömbök) lefolyási körülményeinek értékeléséhez a nagy vízgyűjtőterületek jellemző lefolyási számai nem használhatók. Tekintsük meg a kondorosi vízgyűjtőterület 10. ábrán bemutatott hely- szinrajzát 1957-ből és 1961-ből, melyeken Hartyányi L. a különböző kultúrákkal vetett területeket hasonlítja össze [ 38, 75]. Az egymás mellé állított két helyszinrajzból világosan látható, hogy a régi kisüzemi, de egyenletesen hasznosított területen ma a termelőszövetkezetek gazdálkodásában, az azonos növénnyel vetett, azonos módon kezelt nagyüzemi táblák vették át az irányitó szerepet. A nagyüzemi táblásitás és tömbösités további fejlesztése folyamatban van. Aminek következtében az egy-egy növénnyel vetett területek egymáshoz közel egy tömbben kerülnek elhelyezésre és könnyen elképzelhető, hogy az egész öblözetben rövidesen 3-4 tömbben találjuk a legtöbb növényt. Természetszerűleg megállapítható, hogy a Kondorosvölgyben az 1957- es állapotnak megfelelő kis parcellák változó adottságainak eredőjeként más lefolyások jelentkeztek, mint az 1961-es uj körülmények között az azonos módon kezelt, azonos növénnyel vetett nagy területen. Ha feltételezzük, hogy a vetett növények vetésterületi aránya lényegében nem változik, a teljes öblözetről lefolyó viz és az átlagos lefolyási tényező talán nem fog lényegesen változni. Lényeges változást a teljes terület viszonylatában csak az ugrásszerűen javuló agrotechnikai vagy kulturtechnikai beavatkozások okozhatnak. Az azonos módon kezelt részterületekről lefolyó vízmennyiség lefolyási tényezőiben azonban ugyanakkor Oroszlány I. és Sági K. kísérletei- 54 \
