Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
3. Tervezés - A fajlagos vízhozam meghatározása
Mindezek a leolvasott értékek elősegítik a legkülönbözőbb megoldásokat, vagy lehetővé teszik a hatékonysági számításoknál jól hasznosítható statisztikai feldolgozásokat. Ilyen feldolgozás végeredménye például a következő függvénykapcsolat a legnagyobb elöntött terület (F , ha) és a felté2 — telezett kiépítési fajlagos vízhozam (q 1/s.km ) között, az 50, 25, 10 és 5 évenként átlagosan egyszer elért vagy meghaladott esetekben: F = 70000 . q'n , (97) cl ahol n^Q = 0,66, n25 = 0’68’ n, = 0,78 és 10 n,_ = 0,96. Ezek a függvények elsőrangúan alkalmasak arra, hogy az elöntési károk hatását a hatékonysági vizsgálatokkal kapcsolatosan felmérhessük. A függvények 4-60 1/s.km^ határok között érvényesek. A 34. ábra különben jól mutatja, hogy 50 esztendő minden jelentősebb tározási folyamatát egyetlen ábrán áttekinthetjük és ennek az áttekintésnek a nyomán számos további, a mezőgazdasági termeléshez szorosabban kapcsolódó adatfeldolgozási eljárást vezethetünk be. A tározók vizsgálatának alapvető kiindulási pontja tehát, a tározókba be- és az azokból kifolyó vízmennyiségnek napról-napra, dekádról-dekádra, vagy hónapról-hónapra a megismerése. A kifolyó vízmennyiség változását (a 33. ábrán a b vonal) a tározók feladata, tervezett üzeme szabja meg, ezt általában magunk állapítjuk meg. A befolyó vízmennyiség napi változását (a vonal) az összegyülekezés folyamata határozza meg. Ennek a megismerése, azaz a napról-napra való változást (az egymás után következő árhullámok lefutását) leíró un. lefolyási adatsorok előállítása nehéz feladat. Legegyszerűbb a helyzet, ha ismeretes a tározók fölött (33. ábra, A szelvény) a vízállások változása, s ismert a szelvény vizhozamgörbéje. Ekkor a lefolyási sorok a "Hidrológia” tárgyból az ismert módon könnyen előállít - hatők. Ezek az adatok azonban a felszíni vizeket levezető csatornáknál rendszerint ismeretlenek. Ilyenkor az összegyülekezési folyamat elméleti vizsgálata (a vízgyűjtő karakterisztikájának elméleti előállítása) és a lefolyási tényezők becslése utján állapítjuk meg a lefolyási sorokat (lásd V. Nagy Imre: "Hidrológia I." jegyzetét [ 70J). A lefolyási soroknak a jósága ellenőrizhető, ha ismerünk néhány elöntési adatot a múltból. Akár az átemelt viz mennyiségéről (V -ről), akár cl az elöntött terület kiterjedéséről (F -ről, s ezzel a tározási görbe segítcL- 177 -
