Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

3. Tervezés - A fajlagos vízhozam meghatározása

A b) esetben csak apadás figyelhető meg. Ekkor a vízhozam a követ - kezűképpen számítható (a részleteket illetően itt is Jacquier tanulmányára hivatkozunk [43]):

Q = v.y.h

max /3.h T

1+ maX (t - — -T) y v

1 +

ß. h

/

(65)

max

(t-T)

c) A vízhozam szélső értékének meghatározása

Az előző összefüggések segítségével bármely_t időpontban számítható az A szelvényre a vizhozam. A gyakorlati esetek többségében azonban a legnagyobb értéket kell megismernünk.

Magától értetődő, hogy ez a legnagyobb érték csak a

T < t <T + — v

(66) s

tartományban jelentkezhet. Ha t < T, akkor áradás van az egész területen, a vizhozam növekedő, ha t > T + ^ , akkor apadás figyelhető meg ugyancsak az egész területen, a vizhozam csökkenő.

Vizsgáljuk meg a szélső érték fellépési lehetőségét a (66) tartomány két következő részében: 1 2

1.

T<t<i

(67)

2.

L L - < t < T + - . V V

(68)

1. Igazolható [43], hogy a T < t < — tartományban Qmindig növekedő, szélső érték nincs.

2. Vizsgáljuk meg az ^ < t <T + ^ tartományban Q szélső értékét. Az x = L, továbbá a (63) és (64) egyenletek figyelembevételével a vizhozam:- 165 -