Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
1. Alap-folyamatok - A mezőgazdasági és a vízgazdálkodási szempontok együttes szemlélete
mezőgazdasági munkacsúcsokra, a művelést végző, a talaj átázottságára érzékeny, nagysulyu gépek kihasználására stb. Ugyancsak Szászhelyi P. emliti egyik legutóbbi tanulmányában C 112J, hogy jelentős a vízrendezés célkitűzéseinek és feltételeinek összehangolása a mezőgazdaság igényeivel. Ennek gyakorlati megvalósítására megkezdődött vízrendezési iránytervek készítésével a kisebb vízgazdálkodási termelési egységek fejlesztési vizsgálata és tervezése is. Első kísérletként két ilyen terv készült el, az egyik az Alsó Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vidreéri 9 500 ha vízgyűjtőterületére, a másik pedig a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén, a Tisza-Körös-zugban, a Sas^csipaiugyancsak kereken 9 500 ha-os vízgyűjtőterületére. Itt lényegében összetetten érvényesül a mezőgazdasági fejlesztés, a korszerű síkvidéki vízgazdálkodás, műszaki és agrotechnikai összefüggéseiben. Foglalkozunk a továbbiakban a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság célkitűzéseinek és feladatainak legjelentősebb összetett vizsgálati módszerével, a gazdasági vizsgálattal. A gazdasági tevékenységi kép helyes felvázolásához hozzátartoznak mindazok az aktiv gazdasági és társadalmi jelentőségű hatások, amelyek a síkvidéki vízgazdálkodás, azaz a síkvidéki vízrendezés és vízhasznosítás során jelentkezhetnek. Ezek az aktiv hatások, amint azt a Bevezetőben már láttuk, a kárelhárítás, a hasznosítások minden közvetlen és közvetett hatása, a társadalmi újratermelési folyamatban kiváltott további hatások, a távlati és az egyéb társadalmi jelentőségű hatások. Mindezeket a hatásokat részleteztük Kádas K. közreműködésével a szakirodalomban [ 94]. A továbbiakban a síkvidéki vízgazdálkodási műveletek legközvetlenebb hatásával: a kárelhárítás hatásával foglalkozunk. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy beszélhetünk közvetlen és közvetett, egyszerű és visszatérő károk elhárításáról. A károk vizsgálatánál a legegyszerűbb fogalom az un. tűrés fogalma. A tűrés jelenti a vizelöntések szempontjából, hogy a mezőgazdaságot még az adott elöntési körülmények között a talajmunkák vagy a növényzet fejlődése szempontjából jelentős kár nem érte. A jelentkező hatások tehát még eltürhetők. A levezetési elméletek egyikénél (1. a 3.134. fejezetet) a későbbiekben a tűrés fogalma adja majd az alapját a tűrési idő fogalmának. Ki kell itt emelnünk, hogy a tűrés fogalma a gazdasági vizsgálatok szempontjából nem szabatos fogalom, aminek megfelelően a későbbiekben bevezetendő tűrési idő sem szabatos fogalom, közelitő vizsgálatoknál azonban még is jól hasznosítható. A kárelhárítás gazdasági vizsgálatánál természetesen szabatosabb a már felsorolt károk közvetlen értékeiből kiindulni. A mezőgazdasági károk függvényei az elöntött terület kiterjedésének, a terület talajkörülményeinek, az éppen termelt növényféleségeknek. A vizjárta területek két csoportba oszthatók. Beszélhetünk egyrészt az összefüggő víztükörrel elöntött nagyobb területekről, másrészt a tocso- gós vízzel alig elöntött, vagy a felemelkedett talajvizszinü területekről.- 148 -
