Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - A mezőgazdasági és a vízgazdálkodási szempontok együttes szemlélete

I

Az összefüggő víztükörrel károsított területek fejlett vízlevezető rendszer esetében csak bizonyos meghatározott helyeken lehetnek. A tocsogós vizekből keletkező károkra a terület egészén számolhatunk.

Kienitz G. feltételezi [493. hogy a kétféle kár, illetőleg a kétféle elöntött terület aránya az egyes nedves időszakokban állandó. Vagyis feltételezhető ugyanazon vizlevezetési rendszer esetében, hogy ha nagy területet borit az összefüggő tükrü felszini viz, akkor nagy területen vannak tocsogók, és viszont. Más kiépítési fok esetében azonban az arány is más. A nagyobb kiépítés ugyanis nagyobb csatornasürüséget feltételez, s igy a felszini vizek inkább gyülekeznek össze nagyobb foltokban.

Kienitz G. a kétféle természetű kár megállapítására arányszámot vezet be. Ha meg tudjuk mondani az összefüggő víztükörrel borított £_ területek kárait (K’), akkor ezeket az értékeket az adott q kiépítésre vonatkozó

ß = (£’ + n/ f. (29)

területi szorzóval megnövelve megkaphatjuk az egész területre vonatkoztatott kárösszeget. Ennek a szorzónak a nagysága a helyi körülményektől függ. A perest holtág öblözetének tanulmánytervében értékét Kienitz G. q = 0,05 1/s.ha-nál ß = 2,5-re, q = 0,50 1/s.ha-nál ß =l,5-re

U} Uj Uj DU

veszi fel, s a két határ között egyenletes változást tételez fel. A ß_ szorzó értéke minden egyes vízgyűjtőterületre külön, helyi ismeretek alapján, a nedves években készített elöntési térképek segítségével állapítható meg. Természetesen csupán nagyságrendileg helyes megállapításáról lehet sző.

Az összefüggő víztükörrel borított területek kárait a területen feltételezett növénytakaró és az elöntés tartamának figyelembevételével állapíthatjuk meg, az előző egyik fejezetben (1.422. fejezet) már ismertetett kárszázalékok alapján.

A közvetett károkat, például az egyszerű károkat és .a visszatérő károkat, amelyek között kiemelhetők a talajerő csökkenéséből származó károk, a nem mezőgazdasági jellegű veszteségek stb., %-osan vehetjük figyelembe. Kienitz G. például a szarvasi Holtkörös vízgyűjtőterületének tanulmánytervénél 50 %-os növeléssel vette figyelembe a közvetett károkat [51].

A kárszámítással kapcsolatosan rá kell még arra is mutatnunk, hogy amikor a különböző évek kárait vizsgáljuk és ezeket statisztikailag feldolgozzuk, egy-egy év csak egy, mégpedig a legnagyobb kárt okozó esetével szerepelhet, kivéve természetesen ha az ugyanazon esztendőben jelentkező egyes elöntések között mód lehetett az elpusztult vetések pótlására, vagy ha az egymás után következő elöntéseknél ha nem is közvetlen, de újabb és újabb közvetett károk jelentkezhettek. így például elképzelhető ugyanabban az esztendőben januárban és májusban is vízkár, mert noha januárban a felszini viz már kárt is tett az őszi vetésekben, a kipusztult vetést tavasz- 149 -