Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
1. Alap-folyamatok - Vízgazdálkodási szempontok
A homokfelszint helyenként, foltokban vályog szakítja meg, A mélyedések fenekét nagyobb részt meszes-sződás szikesek boritják. A vályogos illetőleg szikes talajrétegek vastagsága azonban nem haladja meg általában a 0,5-1 m-t. Alattuk ugyanaz a finom szemű homok található, amely a fel- szin legnagyobb részét boritja. A homok 10-15 m mélységben fokozatosan vályogos homok, homokos vályog, vályog, majd agyagrétegekbe megy át. A területen a szántóföldi művelés eléggé külterjes, viszont a gyümölcstermesztés magas szintű. A terület 2/3 része szántó. A szőlő és gyümölcsös részesedése 8 %, a rét-legelőé 24 %, és az erdőé 3 %. A Fehértó-majsai kisérleti terület megfigyelő és mérőberendezései közül kiemelhetők a csatorna- és a talajvizállások kölcsönhatásának megfigyelésére szolgáló létesitmények. A Fehértő-majsai-főcsatornára merőlegesen 1961-ben négy kútsor épült egyenként 7-7 kuttal, a főcsatornától 10, 30, 60, 120, 200, 300 és 400 m távolságra. (29. ábra) A négy kútsor közül kettő homokhátra, kettő pedig a semlyék mély vonulatában települt. A kútsorok vonalában a főcsatornán vizmércéket helyeztek el. A kutakat és a vizmércéket naponta egyszer észlelik. 1963-ban újabb kútsor épült a főcsatornától 15, 20, 40 és 90 m távolságra. Ehhez a kútsorhoz is tartozik egy a főcsatorna vizállásának észlelésére szolgáló vizmérce. Ezen a kútsoron 2-2 óránként észlelnek. 1965-ben a homokhátakon húzódó 7-7 kutből álló két kútsor további öt kuttal bővült a főcsatornától 500, 600, 700, 800 és 900 m-re. Ezeket a kutakat is, mint az eredeti négy kútsor kutjait, naponta egyszer észlelik. A mérések közül még megemlitjük a radioaktiv izotópos talajnedvesség mérést. Radioaktiv izotópokkal a fedőréteg teljes vastagságában, egészen a talajvizszinig mérik rendszeresen a talajnedvességet 20, 40, 60, 80, 120, 160 és 200 cm mélységben. Az öblözetben folyó vizháztartási vizsgálatok célja a belvizképződés törvényeinek, a talajvizháztartás és a belvizképződés kapcsolatának, a be- szivárgási kapacitás és a lefolyás időbeli változása jellegének, továbbá a csatornák, valamint a talajvíz kölcsönhatásának a megismerése. A lefolyási vizsgálatok eredményeit az előzőekben már bemutattuk. További érdekes részfeladat volt annak a területsávnak a meghatározása, amelynek a talajvíz-viszonyait a főcsatorna befolyásolja. A főcsatorna leszívó hatásának távolsága alacsony csatomavizállás és magas talaj- vízállás esetében szélső esetben is csak 200-300 m. A legnagyobb leszívás értéke a csatorna mellett 50-60 cm. Más esetben meg lehetett figyelni a főcsatorna duzzasztó hatását. Eddig maximum 40 tm-es duzzasztási értéket észleltek kb. 200 m-es hatótávolsággal. Ezek a megállapítások a természetes lefolyási körülményeket jellemzik. Azokon a szakaszokon, ahol duzzasztással, a fel szini vizek visszatartásával és igy huzamosabb ideig magas vízállással tár ózták a vizet, megfigyelés még nem volt. A tapasztalatok szerint azonban ezeken a szakaszokon sem várható 300 m-nél nagyobb távolságban a talajvizszin emelkedése (30. ábra). 145 -
