Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
1. Alap-folyamatok - Vízgazdálkodási szempontok
(Minden esőnél azt az intenzitást közöljük "jellemző intenzitás" megjelöléssel, amely intenzitással az eső mennyiségének 80-90 %-a hullott le, A talaj nedvességét felülről lefelé haladva a 0-5 cm, 0-30 cm és 0-50 cm-es rétegekre adjuk meg.) Az 1963-as adatokból megállapítható, hogy a majdnem egyenlő talaj- x nedvességű füvesherés parcellák közül a második éves parcella kevesebb lefolyást ad, mint az első éves. Szembetűnő itt az öntözött kukoricáról keletkezett, viszonylag nagy lefolyás, annak ellenére, hogy a parcella talajának nedvesség-tartalma lényegesen kisebb, mint az első éves füvesheréé. A szeptember 5-i zápor, az öntözetlen kukorica, a szántott és simi- tózott őszi búza és a második éves füveshere parcelláját kb. egyforma nedvességállapotban érte. Lefolyás csak az egyik simitőzott szántáson, és a lényegesen nedvesebb talajú öntözött kukorica és az első éves füveshere parcelláján keletkezett. Feltűnő itt, hogy az öntözetlen kukorica és a második éves füveshere parcellájáról még mindig nincs lefolyás, ugyanakkor a simitózott őszi szántásról a 16%-a, az öntözetlen kukoricával csaknem megegyező nedvességű öntözött kukoricáról 12 %-a lefolyt az esőviznek. Az 5-i eső után már csaknem telitett talajú első éves füvesheréről pedig 71 %- lefolyást mértek. 1964-ben két esőből, ami közvetlenül öntözés után érte a kukorica- és az első füveshere-parcellát, a kukoricánál mintegy háromszor akkora a lefolyás, mint a füvesherénél. Sági K. vizsgálatait összesitjük még az öntözés szempontjából is (20. táblázat). Ha az öntözés után hamarosan nagy intenzitású vagy mennyiségű esőt kapott a terület, az öntözött egységről 0,05-0,026, az öntözetlen - ről mindössze két esetben, 0,005-0,08 közötti lefolyási tényező adódott. A lefolyási körülmények tisztázása szempontjából igen jelentős még Gábriel A. -nak a parcellahossz hatásáról való megfigyelése is. O úgy találta 1959-ben C323, hogy a rövid parcellákról viszonylag szinte mindig több viz folyt le, mint az azonos állapotú hosszunkról. Feltételezi, hogy ennek oka az, hogy a hosszabb lejtőn nagyobb a viz összegyülekezési ideje, azaz hosszabb ideig tartózkodik a viz a területen, és azalatt több szivárog a talajba. Egyes kutatók (pl. Szurmacs G.P.) szerint a hosszabb lejtő alsó részén vastagabb rétegben folyó viz nagyobb nyomása is növeli a beszivárgást. Ebből következik, hogy a rövidebb lejtőn mért lefolyási adatok túlzottak lehetnek. Ezért Gábriel A. a 10 m hosszú parcellákat 1960. tavaszán vissza- változtatta 20 m-esekre. (A hosszabb lejtőkön természetesen nagyobb eróziós károk jelentkeztek mint a rövidebbeken; ennek a kérdésnek a megvitatása azonban nem feladatunk itt.) A továbbiakban bemutatjuk még a Dokucsájev Mezőgazdasági Kutató Intézet területén végzett talajmüvelési vizsgálatok eredményeit [19J. A hóolvadás időszakában a lefolyási tényező (21. táblázat) az erdő borította talajon volt a legkisebb, majd a következő volt a sorrend: őszi szántás, herefüvek, legelő és őszi vetés. A lefolyási tényező 16 és 82 % között változott. Az esésre kereszt irányban végzett őszi szántás a viz 129 -
