Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Vízgazdálkodási szempontok

20. táblázat

A lefolyási tényező összehasonlítása öntözött és öntözetlen területeken

A lefolyást okozó eső

Az öntözetlen (1., 2.)

Az öntözött egységhez tartozó (3., 4.,

5., 6.)

ideje

mennyisége

(mm)

jellemző intenzitása (mm/ő)

parcellák együttes lefolyási tényezője

1959. VI.10.

33,5

14,0

0,0

0,24

1959. VII. 20.

17,0

22,0

0,0

0,26

1959. VII. 21.

13,5

18,0

0,0

0,16

1963. VI.12.

15,3

15,0

0,0

0,06

1963. VII. 30.

31,1

25,0

0,0

0,18

1963. IX.5.

27,0

30,0

0,005

0,07

1963. IX. 7.

3,6

1,0

17,4

28,0

0,08

0,21

1963. IX. 9.

10,8

12,0-<

12,5

5,5

0,0

0,16

1964. VI. 22.

39,2

10,0

0,0

0,05

1964. VIII. 9.

13,7

4,0

0,0

0,11

1964. VIII. 9-10.

11,8

1,1

0,0

0,07

visszatartásának igen komoly tényezője volt. Az esésre merőlegesen elhelyezett sáncok természetesen a legnagyobb hatást jelentették a lefolyás fékezésében.

A mesterséges eső alkalmazásával (81, 162, 143 mm/90 perc) legnagyobb volt a lefolyási érték a tarlón (22. táblázat), majd a beboronált

tarlőhántáson, a hosszirányú tarlőhántáson és végül a legelőn, mig a legkisebb lefolyást a keresztirányú tarlóhántás esetében, illetőleg az erdő borította területen mérték. Szembetűnő, hogy az adott talajkörülmények mellett, a heves záporesőkből is csak 50-70 mm-t meghaladó csapadék esetén indult meg a felszíni lefolyás, sőt a keresztirányú szántás még a 200 names záporokat is teljes egészében felfogta.- 130