Salamin Pál: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III/A (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. Felszíni vízelvezetés

1.21 Vizkárok megállapítása

A síkvidéki vízrendezési feladatok megoldásához ismerni kell a tervezett kiépítési fok esetére, az elhárítható és a maradó elöntési kár-értékeket. Előző tanulmányainkban (1. a Mezőgazdasági vízgazdálkodás I. Jegyzetet: 1.133.5) a vizsgálat módszereit részletesen vizsgáltuk. Itt foglalkozunk részben az elöntési károk alapértékeinek finomításával, részben a károk szabatosabb területi felmérésével.

A vizkárok jelentkezésekor a talaj vízzel telített vagy a felszínen pangó ‘viz keletkezik, a növények nem kerülnek azonnal oxigénmentes körülmények közé. A talaj mikro-pórusaiban, de a vizben is jelentős mennyiségű oxigén marad. Minél alacsonyabb a hőmérséklet, annál kevésbé veszélyes a telítettség, illetőleg a vízborítás a növényre egy meghatározott időn belül. Verescsagin szerint egy liter vizben 0 — 30 C° között 15-8 mg oxigén van. A hőmérséklet emelkedésével azonban a talajban a benne levő vizben oldott oxigén mennyisége csökken, a növény életfevékenysége, igy légzése stb. növekszik. Ha a vizesére lehetősége megvan, újabb, oxigénben dusabb vízhez jut a növény. Stagnáló, meleg vizben azonban gyorsan kipusztul. Előtérbe jutnak a talajban a redukciós folyamatok és igy a növények nemcsak a levegőhiány miatt, hanem az anaerob folyamatok mérgező termékeitől is szenvednek. A gyökerekben lecsökken a tápanyag és a vizfelvevő képesség, valamint az asszimiláció is.

Egyes gazdasági növényeink alkalmazkodnak bizonyos mértékben a levegőben szegény talajviszonyokhoz. Petrasovits L kísérleteiben 4 napi elárasztás hatására a napraforgó léggyökereket fejlesztett. Több szerző összefüggésbe hozza a talaj nedvességtartalmát és levegőzöttségét a gyökerek fejlődésével, alakulásával. A mocsári növények törzsfejlődésükkel, légző vagy szellőztető gyökereikkel, sőt néha leveleikkel is igazodnak az anaerob körülményekhez.

Összefoglalva a növények pusztulásának előidézőit, jellegét, annak oka nemcsak a fulladás, hanem részben a mérgezés és az "éhezés" is lehet.

A vizkárok vizsgálata szempontjából még érdekes a tűrőképesség vizsgálata. A különböző növényfajoknak azt a viszonylagos biológiai tulajdonságát, hogy valamely kedvezőtlen környezeti tényező azonos mértékű igénybevételre a tűrés milyen mértékével reagál, a tűrő képesség fejezi ki. Petrasovits I. kísérletei azt mutatták, hogy azonos igénybevétel hatására a növények vegetativ és generativ szervei a viztürés eltérő mértékével feleltek. A kapott adatok alapján meg kell tehát különböztetni a vegetativ és generativ viztürő képességet. A generativ viztürő képesség ismerete annak a felismeréséhez vezet, hogy vannak a növény életében olyan szakaszok, a generativ szervek kialakulásának és működésének szakaszai, amikor a növények generativ szempontból fokozott érzékenységet mutatnak a talaj káros vizbőségével szemben. Ezekben a kritikus periódusokban a talaj káros vizbősége elsősorban nem a növény növekedését befolyásolja, vagy a növényegyedek pusztulását idézi elő, hanem a generativ szervek fejlődésének megszűnését, olykor a szemtermés teljes elvesztését váltja ki.- 32 -