Salamin Pál: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III/A (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. Felszíni vízelvezetés

Mindezeknek a vizsgálati eredményeknek az ismeretében a vízkároknak az egyes növényekre vonatkozó értékei ma már szabatosabban állapíthatók meg.

A károk területi felmérését nagymértékben segíti elő a VITUKI által újabban bevezetett, 10 napos fordulőju un. dekád-felmérés. Ennek a felmérésnek a során a Vízügyi Igazgatóságok a nedves időszakokban 10 naponként jelentik a belvizi tájegységek kereteiben a jellemző hidrometeorolőgiai adatokat (pl. a hótakaró vastagságát és víztartalmát, a talajnedvességet 5, 20, 40 és 60 cm mélyen stb.), az elöntött területek kiterjedését, a szivattyútelepek és állások üzemi adatait, valamint az elvezetett és visszatartott viz mennyiségét. Az elöntött területeket művelési ágak szerint mutatjuk ki. Ez a felmérési munka már ma is hasznot hajtott a tervezési eljárások fejlesztésénél (1. az 1.22 fejezetet) .

Itt kell megemlítenünk, hogy a felszini vízkárok értékelésénél nem egyöntetű a felfogás a vízügyi és a tanácsi szerveknél. A vizügyi szervek a felszínen látható elöntéssel számolnak, ezzel szemben a tanácsok vízzel sulytottnak neveznek minden olyan területet, ahol a növényzet a talaj túltelítettsége miatt kárt szenved. Példa erre az 1965. júliusában végzett kárbecslés. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság a júniusi 3 ezer hektárnyi elöntésből 900 hektár területen állapított meg vetéskárt 3,1 millió Ft összegben, ezzel szemben a községi tanácsok hivatalos kárbecslésre ugyanarra az időszakra 11 ezer ha területen, 63 millió Ft vízkárt mutatott ki. Szükséges a kármegállapitás egységes szempontjainak kidolgozása, hogy ezek az eltérések megszűnjenek.

' 1.22 Fajlagos vízhozam megállapítása

A fajlagos vizhozam — mint arra a "Mezőgazdasági vízgazdálkodás I" Jegyzetben rámutattunk — becsléssel vagy részletes hidrológiai-hidraulikai-gazdaságossági elemzéssel határozható meg. Vizsgáljunk meg néhány becsléses és elemzéses eljárását, szorosan kapcsolódva az említett Jegyzet anyagához.

1.221 A fajlagos vizhozam becsléses meghatározása

A fajlagos vizhozam becsléses meghatározásánál az eddigiekben az alapot a rendezendő terület kiterjedése, talajadottságai és csapadékkörülményei adták. Az itt bemutatandó eljárás továbbra is a talaj-adottságokat tekinti rendszerező alapnak, de ugyanakkor nagyobb figyelmet szentel a hidrológiai, hidraulikai és a gazdaságossági elemekre. A Vizügyi Tervező Iroda rendszerezte mindazokat a tervezési eredményeit, amelyeket a viz összegyülekezésének, a vízgyűjtőterület felszínen lejátszódó tározódásnak és ezek gazdasági hatásának együttes elemzésével ért el. A rendszerezés 18 alföldi kísérleti terület tervezési adataira épül. A becslés alapját jelentő összefüggést a 12. ábra mutatja be. Ennek az ábrának a vízszintes tengelyén a talaj fizikai sajátságait jellemeztük, a függő-33 -