Sabathiel József: Mesterséges víziutak (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)

III. Hajózható csatornák

- 56 A rézsüs partokon vezetőcölöpok vagy cölöpkötegek biztosíthatják a hajók nyugodt fekvését. Minthogy a rakodás során itt a hajókat mozgatják, a ponkok egymástól 2 uszály hosszúságra helyezhetők el.

2L

WFIW]+fPWPFFFIW ' . >—

WIWI

nu

wm

30. ábra

Rakodó elrendezése

A kikötőmedencéknél a vízmélység elegendő ha a teljes terheléssel legmélyebben merülő uszály alatt 0,50 cm vizréteg marad. Ha a jövőben nagyobb merülésü hajók forgalmának lehetősége megvan, a partfalak alapozásakor a később végrehajtandó mélyítést figyelembe kell venni.

A partfalak magassága a vizaint felett 0,90 - 1,50 m között váltakozik. Kisebb hordképességü uszályok céljaira általában az alacsonyabb méretek alkalmasak. A partfalak magasságára azonban 4 vasúti csatlakozás lehetősége is befolyással lehet.

Kisebb forgalmú helyeken, ahol a ki- és berakodás ugyan rendszeresen, de csak nagyobb időközökben történik, kikötők helyett megfelel a rakodó létesítése is. A rakodókhoz kiálló, vagy onnan induló hajók, a vontatmány szét- és összecsatolása a csatorna átmenő forgalmát zavarják, viszont a csatornában haladó hajók hullámverése a rakodónál történő rakodást hátráltatja. A rakodón, bár a kis forgalom a költségesebb partfalat nem látszik indokolni, a partfalak előnyei fokozottabban érvényesülnek. A hajók jó rögzítése a hullámverés miatt itt még fontosabb, mint a kikötőkben. Rakodó elrendezését mutatja a 31* ábra.

A rakodót ha olyan helyen épül, ahol a forgalom növekedésével kikötő létesítése válhat szükségessé, célszerű a bővítés le-