Sabathiel József: Mesterséges víziutak (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)
V. Hajózható csatornák vízgazdálkodása
101 A és Vv vizkiszoritás két részbél adódik: a hajó saját súlyának megfelelő és a hasznos terhelésnek megfelelő vlzkiszorif tósból. A csatornán általában egytípusú hajók közlekednek a a hegy- és völgymenti zslllpelések száma egy évben azonos, Így az egész évi vízfogyasztás osak a zslllpelések számától és a szállított terhek irányától függ. Egy évben az összes zsilipelési vízfogyasztás: <J - I N.K. + Th - T, Itt N az évente átzsillpelendő uszályok száma /a csatornán forga+ lomban lévő uszályok száma, szorozva az egy évben teljesíthető hajófordulók kétszeresével/, Th = a hegymenetben szállítandó évi teher mennyisége tonnákban Tv = a völgymenetben szállítandó évi teher mennyisége tonnákban Az átzsillpelendő uszályok számát csak ^ részben kell számításba venni, mert a zslllpelések fele vehető kettős zsilipelésnek. Hajóvonatzsilipek alkalmával az átzsillpelendő uszályok he- lfttt az átzsillpelendő hajóvonatok számát kell alapul venni. Hat jóvonat és egyes zsilip esetében a várható forgalom alapján és a magánjáró uszályok és a hajóvonatok aránya szerint a kát zsilip vízfogyasztását külön kell megállapítani. Az évi vízmennyiség fogyasztása nem egyenletesen történik. A forgalomban még pontosan előre tervezhető forgalom mellett is lehetségesek időszakos csúcsok. Az idényszerü sz’állitás főként mezőgazdasági tömegáruk szállításakor lép fel, de ipartermékek szállításakor sem küszöbölhetők ki mindig teljesen. Ezért a legnagyobb napi vízfogyasztást, a forgalmi csúcsok szerint, az átlagos fogyasztás 1,0 - 1,5-szörösére kell előirányozni, A legnagyobb napi vízfogyasztás azonban nem lehet több, mint amennyi a zsilipék legnagyobb teljesítőképességének megfelel. Az átlagos napi vizfot gyasztást megkapjuk, ha az éví vízfogyasztást /£ Q/ elosztjuk a hajózási idény napjainak számával.
