Sabathiel József: Mesterséges víziutak (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)

V. Hajózható csatornák vízgazdálkodása

I

A takarékzsilip vízfogyasztása /64.ábra/ a következe

összefüggésből számítható, ha

Pjj. = kamra felülete

F m takarékmed enc e felülete xn

n = takarékmedencék száma

„ H1 Pm/H-2»/

H = — = lm /nil/

Egy takarékmedence alapterülete a kamra alapterületének 0,5-2,5-szöröse szokott lenni, növekvő medencefelület mellett a vÍzmegtakar itás nem nő olyan rohamosan, mint a beruházási költség, ezért 2,5-szörös takarékmedenoe- felulet már ritkán gazdaságos. A takarékmedencék száma kis esésű zsilipeknél 1-3 között változhat, nagyobb esésű zsilipeknél pedig 3-5 lehet.

Az £ értéke 10-20 cm között változik és attól függ, hogy menynyire mehetünk a zsllipelési idő meghosszabbításában. Minél kisebb az e, annál lassabban telik meg a takarékmedence utolBÓ néhány centiméterje. Takarékzsillpeknél a sok elzáró tiltó vizelcsurga- tása miatt gyakran igen nagyok a csurgási veszteségek.

A takarékzsillpeknél az egyszerű zsilipek K kamra térfogata helyett

Kt«K-Fk.n. h = Fj, /H - n V

csökkentett kamratérfogat szerepel a vízfogyasztás egyenleteiben, azaz

Qh " Kt + \ - *t - \

Hasonlókép számítható a kettős zsillpelés és az évi vízfogyasztás is.- 102 64. ábra

Takarékzsilip működése