Sabathiel József: Mesterséges víziutak (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)
V. Hajózható csatornák vízgazdálkodása
100 vizszint, a csatorna vízszintes vizszínóhez képest, hol az alá, hol a fölé fog esni. Tekintettel arra, hogy azok a csatornaszakaszok, ahol a viz kiáramlása a csatornából megindulhat, csak kezdetben fognak nagyobb mennyiségű vizveszteságet okozni és az a vizveszteség később mind inkább csökken, viszont azok a helyek, ahol a talajvíz a csatornavizszintnél magasabb, a beáramló viz miatt még hosszú évek múlva is ki vannak téve a partlazulás veszélyének, a vizszintmagasság megtervezésekor célszerű az épités utáni agy-két év nagyobb vízveszteségeivel számolni és minél inkább csökkenteni azokat a szakaszokat, ahol a vizszint a talajvíz- szint alá esik. Töltések között vezetett csatornák tervezésekor ha a tölté-f sek kellő gonddal és vízzáró anyagból készülnek, az addig megépült csatornák tapasztalatai alapján km-kónt 10 lit/mp vízveszteséggel szoktak számolni. Ennek az adatnak látszólag hiánya az, hogy nem függ a vízmélységtől, de a belvízi hajóutak legnagyobb része 3- 3 1/2 mély és az adat ilyen mélységű csatornákra vonatkozik. A zslllnelési vízszükséglet nagysága a zsilipelésak számától, az átzsilipelt hajók vizkiszoritásától és a hajók menetirányától függ. Hegymenetben történő zsilipelés esetén a vlzfogyasz=K + Yh a zsilipelósi vízmennyiség m3-ben, hegymenetben, a zsilipelósi vízmennyiség völgymenetben, a kamra térfogata az alsó és felső vizszintek között, a hajó vizkiszoritása hegymenetben, a hajó vizkiszoritása völgymenetben. Völgymenetben történő zsilipelés esetén: Qy - K - Ty Kát ellenkező irányban haladó hajó ha a zsilipnél találkozik, átzsilipelhatő úgy, hogy a kamrát csak egyszer kell feltölteni és üríteni. Ilyen kettős zsilipelésnek a vízfogyasztása: tás ahol *h *v K Vh Vv *hv = K + Vv
