Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
98 1722 — 1723 intézkedjék, hogy a bánsági utak mielőbb rendbe hozattassanak. (Baráti, Függelék. 125.) december. KÉSMÁRK. A földet kétszer borította hó, de nem volt tartós a hótakaró. (Buchholtz. Sammlung, 1723 : 50.) 1722. DEBRECEN. Igen hideg tél,58 a tavasz mérsékelt, borongós és esős nyár. A két következő esztendőben: 1723- és 1724-ben is. (D. M. K.) 1722. MAGYARPOLYÁN. Megint oly nagy volt a szárazság, hogy csak júliusban és augusztusban tudták elvégezni a tarlószántást. (Pető; Tóth E. Rendkívüli.) — NAGYBÁNYA vidéke. Egy köböl búzát 15, rozsot 10, árpát 5 garason vesznek és adnak. Július közepén már aszúszőlő is van. (Péterffy, XII. 1898 : 207.) — SOPRON. Enyhe tél, állandóan dolgozni lehetett. Nagyobbrészt száraz idő. Jó bor- és gabonatermés volt. (Bruckner.) 1723.* 1722/23. Tél. RÁCKEVE. ,,..., hogy 1723 esztendőben nem hogy a Duna beállott volna, de a mi nagyobb, oly gyönyörűségesen és mindenki tsudálkozásokra méltó langrj időkkel mult el a tél minden részében tőlünk, hogy még ingyen jeget sem láttunk sem pedig hóval vagy . . . kemény szelekkel nem terheltettünk; úgy hogy nyárnak lehet mondani inkább a télt, vagyis tavasznak, hogy sem mint télnek. Bő esztendő is volt ez; mert egy mérő búzát lehetett venni; akinek kellett, a tisztábbat 75 kr., az alább való 50 kr. és 20 kr., sőt alább is. Az árpának és zabnak mérejét, hol 15, hol ismét az hol már drágább volt 20 kr., még pedig az öreg mérővel.” (Magdics, 111.) 1722/23. DEBRECEN. Igen hideg tél; a tavasz mérsékelt; borongós és esős nyár. ' (D. M. K. 1831.) január. EPERJES. Hideg, havas idő. (Sammlung, 1723 : 21.) január 1. KÉSMÁRK. Újév napján igen nagy hó esett, majd nagy hideg. (Uo.< február. KÉSMÁRK. A fagy és a hideg február folyamán kétszer enyhült meg. (I. h. 137.) március. EPERJES. Márciusban hol esett, hol havazott... A legnagyobb hideget 3-án észlelték, a legenyhébb 17-e volt. A gyakori havazás mellett a földet hó borította . . . Itteni szokás szerint a borsót zöldcsütörtökön (márc. 25. )59 vetették. A vizek a nagy hó ellenére nem igen áradtak meg s igy bevált a közmondás: „Nagy hó, kevés viz.” Ennek magyarázatáúl adja Reimann, hogy a sik vidékeken elolvadt hó vize a még be nem fagyott talajba beszivárgott, mielőtt a hegyeken lévő hó az olvadás következtében előretört volna . . . (Sammlung, 1723 : 250.) március. KÉSMÁRK. Márciusban nagy hó és nagy vizek voltak, 30-án nagy havazás volt, amely április 2-áig folytatódott. (To.) március. TOK.AJ-HEGYALJA. A szőlő március 20-án már rügyezett, azonban a mélyebben fekvő helyeken legtöbbje elfagyott, de a szőlek újból kihajtottak. A hegyeken levő szőlők, amelyeket szabadén fújt az északi szél, ugyancsak szenvedtek fagykárt, de távolról sem oly mértékben. (Sammlung. 1723 : 394.) április. EPERJES. 4-éig folytatódott a mérsékelt havazás. (I. h., 1723 : 368.) * Czegei megfigyeléseit 1 a 2. (484. o.); EPERJES 1. a 3. (491. o.) Függelék alatt. 58 Nyugaton enyhe tél volt, keleten lehetett egy igen hideg téli szakasz. 59 Érdekes szokás, mert a zöldcsütörtök — mint a húsvét — 35 nap ingadozást mutat márc. 19-e és ápr. 22-e között.
