Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
92 1721 elkésett tudósító írt a májusi jégesőről. Valószínűbb, hogy máj. 24-éről van szó, amelyet Köleséri Sámuel írt le. Lásd máj. 24 alatt. (Sammlung, 1721:584.) Eperjes. Parasztregula. Egy Zemplénből származó szomszédos 80 éves paraszt eddigi többévi tapasztalata alapján, egész biztosan arra következtet, hogy az eljövendő évek terméketlenek lesznek, mert a vadrepce [Sinapi] a déli fekvésű földeken ezidén oly gyakori, hogy az abba a földbe vetett mag termését elnyomta, mert a repce [Sinapi] ember magasságot ért el. A levélíró — bizonnyal Reimann — kellő bírálattal közli ezt a „parasztregulát” (Sammlung, 1721:39.) augusztus. EPERJES. Az aratás az idén 2 héttel később, Lőrinc napja körül vette kezdetét, mert a hűvös, nedves idő a gabona beérését késleltette. De jól sikerült, különösen a tavaszi vetés. A zab és az árpa évek óta ily jó termést nem adott. Gazdag volt a hajdina-termés, mert a parasztregula szerint ebben a hűvös nyárban, a hideg és zivatarok [villámok] nem ártottak virágzásának. A búza helyenként üszkös volt, — távolról sem annyira, mint a Tiszavidékén, ahol már a fele üszkössé vált —, de gazdagabb volt a termése, mint tavaly. A borsó gyengébben sikerült, mert a májusi fagy ártott. A konyhai vetemények, — a fagy után újból vetették, — jól fejlődtek, különösen a karfiol. . . Gyümölcs itt nem termett, a környékbeli falvak védettebb fekvésű szilvafáinak termése is éretlen, izetlen volt . . . Almában és körtében nagy a hiány. (Sammlung, 1721 : 154.) Október. A magyarországi szüretről. Ez az egész különleges esztendő emlékezetes marad rendkívüli viharos időjárásával; nemcsak a naptárkészitők távjelzéseit tette nevetségessé, amit még könnyen elviselnénk, hanem földművelőink reményeit is a várható bevételekre vonatkozólag. A tavasz későn jött, soká itt időzött a tél. Májusi fagyok égették le az első virágzást, ami pedig kissé később virágzott, annak gyümölcse izetlen vagy kellemetlen ízű és hamar romló lett. Egész nyár, ha egyáltalán nyárnak nevezhető, inkább hasonlított tavaszhoz, vagy késő őszhöz. Jégesők, szélviharok tettek kárt a földeken és szőlőkben. Gyönge és éretlen termés lett a vége. A gabonában rozsda lépett fel. A szőlőkben hiányos fürtök jelezték a pusztítást; az eredmény kevés és savanyú bor lett. Ez volt az évnek általános képe. Reimann. (Sammlung, 1723 : 370.) november. EPERJES. A vetés után a mag kikelt, de a sok gaz és az egerek meglehetős kárt okoztak, egészen kopárrá vált földeket látni. (Sammlung, 1721 : 472.) november. EPERJES. Nov. 1-én volt zivatar itt nem túlerős, de a délebben fekvő szőlőkben a Hegyalján, ahol épp tartózkodtam, az egész évben nem volt zivatar, most azonban heves záporeső esett, bár ott sem volt nagyobb meleg, mint amilyen nálunk a zivatart megelőzte. Reimann. (Sammlung, 1721 :480.) november. EPERJES. Reimann a Hegyalja szüretéről részletesen ír: Az idén novemberben kezdődött a szüret, barátságtalan esős időben és oly rossz volt, amilyen évek óta nem fordult elő. Tavasszal a vesszőket korán nyitották, a rügyezés jól indult, és gazdag borévre volt kilátás. Azonban a máj. 25-, 26- és 27-i fagyok nemcsak a gyümölcsfák virágzását, hanem a szőlőtőkék fiatal hajtásait is elpusztitották, s a tőkéknek újból hajtaniok kellett. Azoknak a szőlőbirtokosoknak, akik későbben nyitottak és metszettek, a szőleik még nem voltak fejlődésben, hogy a fagy abban kárt tehetett volna. A fagy következtében a szőlők annyira terméketlenek voltak, hogy a megmunkálási költség nem térült meg; szölőőrző emberre sem volt szükség. A megmaradt fürtök rosszúl értek be, savanyúak maradtak, úgy hogy az átlagosnak 1/7-e sem termett, bár
