Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
1721 91 tünemény volt megfigyelhető. Az egyik, hogy a különböző nagyságú, gyakran tyúktojásnyi jégeső közé keveredve kis fehér meteor kövecskék estek le, küldök belőle bizonyságul neked.50 A másik tünemény, hogy a villám ugyanakkor, abban az órában, nem egy, hanem egymástól több mérföldre eső helyekbe és emberekbe csapott, és épületeket gyújtott fel, mialatt a hatalmas tüzet nem akadályozta a lehulló eső bősége, sőt növelte [talán a szél] a lángokat. Visszagondolok 1711 augusztus 26-ára, amikor Oláhországban Tergovistáben Constantini Brancovani fejedelem udvaránál voltam; reggel 7 órakor erős dörgés után a villám becsapott az udvari hivatal épületébe, és elolthatatlan tüzével azt el is hamvasztotta. Majd amikor valamivel későbben visszatértem Nagyszebenbe, láttam több száz polgár házának és a városfalnak romjait az Erzsébet-kapuhoz közel eső toronnyal együtt. Ezeket abban az órában sújtotta a villám, amikor a zivatar a hegyeken túl [Déli Kárpátok] Tergovistében 16 mérföldnyire Szebentől — pusztított. S kevéssel később reájöttem, hogy a „mozgó” villám [vonuló zivatar] más nevezetes helyen is ugyanakkor okozott pusztítást vagy tűzvészt. Amint most is, azokon a helyeken, ahol a zivatar átvonult, ugyanannak a villámnak a hatása ilyen eseteket hozott létre. (!) Hunyná megyében a protonotárius barátom istállóját, innen két mérföldre, majd egy embernek szolgáját, aki lovát vezette, sújtotta, ugyanakkor marhákat a mezőn és csűröket ért. Egyformán messze hasonló dolgok történtek. Könnyű ebből következtetni, hogy az elmúlt évek [1719, 1720.] hevétől [ !] keletkezett a kigőzölgés, és mindenféle ásványi anyag feljutott a magasba és a gomolygó felhők között a tömeg, a leggyorsabb gyúlás sebességével és villámlás hevével különböző helyekre majdnem ugyanabban a pillanatban, mint egy központból a kör kerületének különböző részére szét tud áradni; ehhez hasonló, amikor az üllőn ütik az izzó vasat, annak szikrái mindenfelé szétszóródnak. (Sammlung,51 1721 : 510-512.) június. EPERJES. A gyakori eső a magasan fekvő őszi vetésnek igen használt, mert előzőleg nedvességhiány volt. A tavasziak állapota is megfelelő volt. A gyümölcsöknek kivétel nélkül ártott; vagy egészen elpusztította a május 26-i fagy; a talajmenti veresribiszke és a varjutövis védett fekvésük miatt nem károsodtak. Nem termett cseresznye, szilva, alma, körte, barack, mert a fagy utáni virágzások nem termettek gyümölcsöt. A hidegebb LŐCSE vidékén elég gyümölcs termett, mert ott a fák későbben rügyeztek, s nem szenvedtek fagykárt. (Sammlung, 1721 : 608.) június 18. ERDÉLY. Erdélyből Bresslauba írott levelek szerint, ott igen nagy pusztító jégzivatar, volt közel ökölnyi jégdarabok [kövek] estek. Nincs ugyan kizárva, hogy kétszer volt jégeső (máj. 24 és jún. 18-án), de az is lehetséges, hogy néhány 50 A „Sammlung” szerkesztőjének bekiildötte a leírással. Valószínűleg a tornádószerű jelenség egy légtölesór által felszívott kövek lehettek. Feltehető hogy a sokoldalú műveltséggel bíró Köleséri meg tudta állapítani, hogy azok kavics félék; „fehér meteor- köveeskék” tudtommal nincsenek. 61 Köleséri Sámuel nagyobb cikkben írja le a valószínűleg május 24-én volt hatalmas zivatart Elmélkedése érdekes, de nem helytálló; lehet hogy több önálló zivatar lépett fel, ennél még valószínűbb hogy gyorsan vonuló, elég széles sávú zivatar vonult délről észak felé. Idézett helyen még több hasonló esetet sorol fel. Megemlíti a Miskolcon hullott 5 emberfő nagyságéi kő hullását 1559-ben (valóban 1560-ban, lásd „Időjárási események” 1560:84 old.) Érdekes, hogy erről a rendkívüli jelenségről a Bielz által közölt számos krónikakivonat között egy adat sem található. A „Sammlung” 1721. év 584. oldalán említenek egy június 18-án Erdélyből írott levelet, amely szerint óriási pusztító jégeső volt.
