Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
74 1718 után majdnem fullasztó és rothasztó [„pusztító”] hőség. Április a kánikulához hasonló; hihetetlen szárazság mindenfelé, a fű nem kelt ki, az őszi vetés sem; a juhok éhségüket a fák kérgével csillapítják; a föld kiszáradt, sem az eke, sem az ekevas nem állja; a fák széliében kiszáradtak; földi és kerti veteményekben teljes a hiány; a gabona szemek kiégtek, a kalászok szárain veres fejű apró férgek ülnek, mint a sajtkukacok. A szőlők rendkívüli fejlődése reményteljes volt, azonban a megperzselt fürtök elszáradva lehullottak, vagy mint a kései sugaraktól érlelt szőlő, megaszalódtak. Források, patakok kiszáradtak, a Maros is mellékfolyóitól nem táplálva folydogált, s a hajók zátonyokként meredeztek; mocsaras helyeken még ásóval is alig találtak nedvességet.... (Köleséri Keresér jelentése, (Uo.) Más jelentés szerint a föld helyenként annyira összerepedezett, hogy abba az ember két kezefejét beledughatta [kb. 6—7 cm], ezért az emberek viz és fű hiánya miatt állataikat kénytelenek voltak Nagyvárad, s a Tisza felé és más nedvesebb vidékekre hajtani. (Uo.) augusztus. EPERJES. Reimann J. A. főorvos aug. 25-én részletes jelentést küldött a Bresslauban megjelenő folyóiratnak, ennek rövid kivonata: A szép és meleg tavasz jó reményekre jogosított fel, a gyümölcsfák szinte felesleges virágpompájukban diszlettek, úgyszintén a szőlők is oly jól fejlődtek, amire sok év óta nem volt példa. A tavaszi vetés azonban nem kelt ki, a nagy szárazság miatt. Bár Eperjes vidékén volt néhány tavaszi eső, de ez elégtelen volt a kiaszott földet meglágyítani, még kevésbé a vetést fejlődésre bírni. A talajban 3—4 ujjnyi repedések voltak, egy fél ölnyire [kb. 1 m] leásva sem akadt a legkisebb nedvesség. Apr. 30-án a hőmérséklet 16°-ra [20 C°]30 emelkedett, amilyen meleg a múlt évben csak június közepén volt. Június elején és végén elég eső hullott, ami lehütötte a földet, s táplálékhoz juthatott a növényzet; sőt még a ki nem csírázott magvak is életre kaptak, s utolérték a már szárban lévő gabonát. Június végéig fű nem volt, de az esőzésre az is megindult. Elegendő, de igen gyenge szénát takaríthattak be. Minél jobban dél felé haladtak az országban, annál inkább gyalázatosabb volt a vetés állapota, s igy a vetőmag a késői eső miatt is csak július végén csírázott, a rendes aratási időben. Aratásról szó sem lehetett, a kalászokat szálanként gyűjtötték be ! Még a korai tavaszivetés sikerült a legjobban, mert akkor volt némi, a hótól maradt nedvesség a földben és áprilisban is volt egy kis eső. Gaz sem termett, azonban a búzában, árpában és zabban sok volt az üszög, a kalászok szemeiben szürke por volt; . . . ennek a pornak igen kellemetlen szaga volt . . . [Elmélkedések a magvak, kalászok, gyökerek eltérő voltáról s azok üszkösödéséről és gyakorlati tanácsok a vetésről.] Június elején mézharmat lépett fel. Aratáskor meglehetős esős időjárás volt, de a betakarításkor már jó idő járt, azonban sok helyen alig valamivel többet adott, mint az elvetett magot ui. számottévő kárt okoztak a mezei egerek, amelyek alul elrágták a szalmát, a hörcsögök is pusztították a termést. Az állatok okozta károkon kívül három ízben volt számottévő jégeső is: Június 12-én Dny. felől K. felé haladó jégzivatar a legjobb tokaji és tarcali és más szőlőket annyira elverte, hogy a tőkék a földdel egyszintben voltak, ugyanakkor a gabonát is tönkretette. Reimann. (Sammlung, 1719 : 1493.) 30 Ismeretlen fokosztású hőmérő, 1. Függelék: Eperjes (1. 491. o.)
