Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig

62

1714 — 1715

— ERDÉLY. Sok hernyó nagy károkat okozott. (Pethő G., 12/b. Bielz, 71.)

— KÉSMÁRK. Ebben az esztendőben mindenütt nagv drágaság volt. (Buchholtz,

Tagebuch, 292.)

— PÁLŐC. „Ezen esztendő igen fatális, mind bor s búza termés iránt fajtalan esztendő, rozs teljességgel elveszett az igen nagy extremitásban és szükségben van az szegénység.” (Pálóczi Horváth, 265.)

— SOPRON. Száraz esztendőnk volt, de ennek ellenére jó bor- és gabonatermő év.

(Bruckner.)

1715.*

március. SOPRON. Az egész március száraz, esőnélküli volt. (Fauth, 69/a.) április. 28. SOPRON. RLSZT-on és NAGY MARTON-ban is jég esett. (Lo.) április. SOPRON. Az április többnyire nedves volt esős időjárással. (Lo.) május 4. SOPRON. Erős dér hullott, amely sajnos az összes szőlőhegyekben kegyetlenül leperzselt mindent, és a termést elrontotta. (Uo.) május 6. PÁSZTÓ. Jégverés volt, s ez a nap a hivek fogadott ünnepe lett, s a hívek kizarándokolnak az ún. Bockuti búcsú keresztjéhez. (Békefi, A pásztói.) május 27, 29. KÉSMÁRK. Nagy havaseső, hideg volt és a kertekben minden elfagyott. (Buchholtz, Tagebuch, 292.)

június 13. LLCSIVNA. (Szepes m.) A villámcsapás egyszerre 9 ökröt agyonütött. (Lo.) ^

június 18. KÁL. (Maros Torda m.) „1715. 18. junii az menykő megütvén káli épületeimet, minden porrá égett, még az sem maradott, hogy másnap mit együnk, vagy mivel az szennyes egyet-másból leváltozzuk; csak akkor vallottam kétezer forint érő kárt.” (Szádeczky—Cserei, T. T. IV. 1903 : 501.) június 24. SZEPESSZOMBAT. A villám négy házba lecsapott, de hál’ Istennek kárt nem okozott. (Buchholtz, Tagebuch, 292.) november. PEST.25 „A dunai malmok egyenként 60 köböl jövedelemmel vétettek fel a mire a város felterjesztése megjegyzi, hogy ez is bruttó bevétel s még igy sem állhat meg, mert ez év novemberében egy rettenetes vihar hetet vagy nyolcat annyira megrongált, hogy a molnárok csak felét tudták helyreállit- tani.” (Peisner, 104.)

1715. ACSÁD. (Bihar m.) „A határ nagyban elmocsarasodott.” (Acsády, 319.)

— BLDA. A lakosok 1715-ben azt állították, hogy a szőlő sem jövedelmez, mert

csak 3—4 évben van egy-egy jó termés, máskor a fagy, vagy a sok eső annyi bajt okoz, hogy sokan pusztán hagyják szőlőjüket.” (Ácsády, 420.)

— DEBRECEN. Hideg, nedves, komor esztendő. 181 borongós és 162 esős nap. [?]

(D. M. K. 1831.)

— ALTORJA. „Ez évben kevés és nyomorúságos bor termett.” (Apor, Synopsis,

XI. 156.)

— DLNÁNTIJL. „ . . . Az éghajlat szélsőséges, a szabályozatlan folyók örökös

rombolásai, a sok mocsár és vad viz szertelenül megnehezítették munkája sikerét, s a földművelés rendesen csak szegényesen bírta táplálni a lakosságot. ... a földműves népesség általános helyzete aránylag a legrendezettebb

* Czegei megfigyeléseit 1. a 2. (481. o.) Függelék alatt.

25 Peisner azt írja 1715 vagy 1720. Egyik évben sem találtam máshol novemberi nagy viharról megemlékezést.