Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
1795 427 talnokainak, hogy felvásárolják piaci áron az eladásra kerülő terményeket, vagy az adósságok fejében fizetésre elfogadják. Ezeket mind gondosan megőrizték, s csak most, amikor fellépett az Ínség, nyitotta ki a magtárakat, s a gabonát nem a hallatlan piaci árakon adta a reászorulóknak, hanem amennyiért az uradalom felvásárolta. Ezenkívül, a szegényeknek vetőmagelőleget adott, s végül a nincstelenek, özvegyek, árvák a mindszenti házban naponta ételt kaptak ... (I. h., ápr. 3.) március 24. SOMOGY M. ,,A’ hoszszú tél, nagy hidegek, és fagylalás után igen kezdenek a’ mi embereink betegedni, az óldal fájásban, és hurutban kínlódni, olly helyeken halnak is benne. A’ kövér marhának nálunk nagyon fel ment az ára, egy pár jól telelt ökör 170 sőt 235 forintokon is költ a BABOTSAi vásárban, (márc. 19.) A’ gabona is meg drágult nálunk, a’ tiszta búzának köble ötödfél R. forinton; a rozsnak köble pedig 3 forinton ment még eddig,387 szüntelen takarják [szállítják] tőlliink a’ Dunára. Hallatlan dolog, hogy még a’ N. Kunságból is fordulnak meg nálunk búza nélkül szűkölködő szegény emberek.” (M. K., ápr. 3.) április 5. TEMESVÁR. ,,A’ drágaságot nálunk sem tagadni, sem tsudálni nem lehet, mert a’ múlt esztendőben semmi vagy igen kevés termett, az előtt való termést pedig egyik részéből sem hozták ki az Országnak olly bőven, mint a’ BÁNÁ- TUSBÓL, és még többet is vettek volna, ha a’ Tek. Vármegyék tovább akarván látni, el nem zárták volna annak útját. Az éhségről támadt bir, a’ szorosabb visgálások után egészlen enyészik ...” (I. h., ápr. 18.) április 14. DÉLVIDÉK. A karlovicai érsek és a temesvári püspök felszólították a papságot, hirdessék ki a hívőknek, a nagy drágaságra való tekintettel az idei húsvéti böjtben (hv. új naptár sz. ápr. 5.] megengedi a húsételt. A nép azonban bű maradt az egyházi törvényekhez és nem volt reábírható, hogy húst egyék. (P. Z., ápr. 14.) április 16. FIUME. A szigorú tél után alig volt tavasz, s most már nyáriasan meleg az időjárás. (P. Z., ápr. 24.) április 14. SZÁNTÓ. (Abauj m.) „Forspontos lovakon ritka helyeken lehet útazni; mert a’ lovak az el múlt nyárnak szárazsága, és a’ télnek keménysége miatt alkalmatlanokká tétettek a’ teher hordozására.” (M. H., máj. 8.) április 15. NAGYSZEBEN. „Eddig, olly szépen mutatá magát a’ Tavasz, hogy egész gyönyörűségünk volt a’ virágozni kezdett fáknak, ’s a’ növésbe indúltt fűnek és vetéseknek szemlélésébenn, de a’ múltt éjtszaka hó kezdett esni, ’s még most is szüntelen esik.” (I. h., máj. 1.) április 16. SZABADKA. „Báts Vármegyéből, M. Theresia’ Várossából, (melly ez előtt SZAB ATKÁNAK neveztetett) Ápr. 16-dikánn: El érkezvén a’ kapállás ideje, nem érkeznek már többé a’ Férjfiak, a’ Száraz malmok forgatására: Asszonyszemélyek következtek tehát hellyekbe, nem kevesebb haszonnal.” (I. h., máj. 5.) április 16. PEST M. ,,A’ szükséggel küszködött Lakosok, mind élelmekre, mindpenig vetni való gabonát kaptak Hg. Orassalkovitstál, a’ Jószágaiban. Komáromi kereskedő Zelénka Úr is adott Pest mellett némelly Helységeknek vetni való zabot, a’ mellyért való elégtételt a’ jövő ősszel kivánnya. Őszi vetéseink gyönyörűen neveltednek, a’ tavasziak is kezdenek nagy részint zöldelleni. Eggy-néhány •i67 „Tartsuk meg, hogy felső Magyar Országon egy kila két vékát. egy köböl négy vékát teszen: ellenben alsó Magyar Országon, az az. a’ dunántúl fekvő Vármegyékben egy kilára 4 véka, egy köbölre pedig 2 véka számláltatik.” Ez a levélíró jegyzete.
