Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
422 1795 tél. KISKUNHALAS. „Ezek miatt lett a’ gabona és széna szükség, melyet nevelt az is, hogy 1795-dik esztendőben (a tél még 1794-ben elkezdődvén) oly nagy és hosszú tél lett, hogy Gergely napig [márc. 12.] a juh és a szilaj lovak is folyvást takarmányon voltak 13 hétig; elromlottak ez alatt a gazdáknak jószágaik el- annyira, hogy tavasszal, általában gondolva, fele jószág sem maradt meg, ekkor ment fel elsőben egy véka búzának az ára 2 forintra, egy véka zab 1 forint 30 krra.” (Toóth, 43.) tél. SÁTORALJAÚJHELY. ,, . . . az ezen 1795-ik Esztendőbeli Télen az egész környék Élett és minden Főzelékek dolgában annyira szűkölködött, hogy ha a Felséges Kamara és más Uraságok Taxásait [földbérlők] nem segítették volna, sokan éhen hálásra jutottak, vagy végképen elpusztultak volna, de azután a Felséges Ür Isten a népen könyörülvén mezei és némely részeiben a Szöllő- hegyek (mind az allyokon [aljszőlők] mind elfagvott) áldását bőven megadta ...” (Dongó Ada., XVII. 1912 : 330.) tél. VERSEC. „Az 1795-re forduló tél borzasztó volt. Már november és december havában [1794] elfogyott az élelmiszerek legnagyobb része, s mert szalma, s más hasonló olcsó tüzelőszer hiányzott, igen sokat szenvedett a lakosság a hideg által is, mely ugyanekkor magas fokot ért el.” Sok háziállat pusztult el részben a hideg, valamint takarmány hiány miatt.361 (Milleker, Versec, I. 223.) január. VERSEC. ,,. . . az éhínség teljes iszonyatosságában lépett fel Versecz vidékein, február elején pedig legmagasabb fokát érte el. A nyomor leírhatatlan volt. A gabona ,,sinek”-je 7—8 írton kelt (akkoriban roppant összeg), de még ezen az áron sem lehetett kapni. Volt heti vásár, melyen sem gabona, sem liszt nem volt látható. A pékek nem voltak képesek lisztjük csekély készletéből annyi kenyeret sütni, melylyel a keresletet kielégíthették volna. Már éjfél tájban ostrom alá vették házaikat az emberek, félvén, hogy elmulasztják az időt, mikor a friss kenyeret a kemenczéből kiszedik. Gyakran összevesztek, összeverekedtek a kenyérre várakozók; az erősebbek erőszakosan ellökdösték a gyengébbeket az ablakoktól, melyeken át a pékek, hogy magukat az éhező nép tolongásától megmentsék, az utczára szokták vala kiadni a kenyereket.” [Részletes leírása a hatósági intézkedéseknek: kölcsöngabona és vetőgabona szétosztása. Uo. megállapítja, hogy Versecen 1783-ban még nem termeltek rozsot.] (I. h., I. 226.) tél. SZALACS. (Bihar m.) „Olyan szörnyű tél volt, mineműre még a krónikák sem emlékeznek. A hó egy singnyi [62 cm] vastagságra nevekedett, a fák ennek terhe miatt lenyomattak. A farkasok felakadtak a havon. Sok emberek e miatt életeket vagy tagjaikat elvesztették; tartott 14 hetekig ...” (Keresztesi, 377.) tél. SZARVAS. „Igen száraz nyár [1794.] és rendkívül kemény tél [1794/95.] után beálló szűk esztendő ez. A nagy drágaság mellett szolgálat és kenyér nélkül maradt embereket már télen különböző mesterségekkel foglalkoztatták, hogy a lopástól, rablástól visszatartsák őket. Gyökerestől kiszedették velük a szőlőkben a száraz nyáron és kemény hidegben elpusztult, öreg, mohos fákat, azokat felvágatták, kötegekbe rakatták, s ezért négy garas készpénzt s két font kenyeret fizettek nekik. A szölőskertek öreg és már hasznavehetetlen fáit pénzzel, gabonával, kenyérrel fizették meg a birtokosoknak. Ezáltal a szölőskertek sok fölösleges és csak kártokozó fáktól megtisztultak, jobb lett 361 Uo. három oldalon az élelmiszerek és egyéb közszükségleti tárgyak hivatalos „árszabálya”.
