Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
1794 1795 421 — SZOLNOK. „Ismét oly nagy i zár az tág uralkodott, hogy felülhaladván az 1790- dik esztendőnek terméketlenségét, sem az őszi, sem a tavaszi vetésekből, csak vetni való magot sem lehetett fölvenni; a szénának hasonlóan sem gyepen, séma Tisza rétségén semmi termése sem volt, mivel egész nyáron barmainkat az éhségtől a rétség [nádas] által menthettük meg. (Hortobágy. 1803. júl. 19. Koriz- mics.)- SZŐD. 1794/95., 1797. „Ezekben az években nagy tzáraztág és ennek nyomán éhéig sújtotta a vidéket. Valóban nagy volt akkor a nyomorúság ! — az emberek ui, különösen akiknek sok gyermekük volt, napokon és napokon, sőt ahogy én tudom, majdnem egy héten keresztül kenyeret nem ettek, hanem gyomokkal és más hasonló termékekkel táplálkoztak.” (Csócsán, I. 09.) TOKAJ. Jó bortermés. A Hegyalján ezt az évet a kedvezők között emlegetik. Ezen ősznek bortermése a legkiválóbbak közé tartozik, sőt még az 1783-inál is jobbnak mondják. (Dercsényi, Ueber Tokay’s, 20., Schanis F., I. 97.)- VER SEC. „Az 1794 esztendő tartós tzáraztág következtében igen sovány aratást nyújtott, minélfogva az élelmiszerekben nagy szükség állott be, ami leírhatatlan nyomort hozott vidékünkre. (Az ineég ez évben Magyarország vidékei közül leginkább a volt Bánátot sújtotta. M. B.) Már 1793 év november hava óta (különben ez év is csak középszerű termést adott vala) nem volt eső, hó pedig éppen semmi. 1794 év január havában nagy hideg és szárazság uralkodott, melyet csak egyszerű hóesés szakított vala meg, az első és utolsó ez év telén. A bekövetkezett nyár csaknem egészen harmat és eső nélküli volt, hősége ellenben folytonos s majdnem elviselhetetlen. A földek és kertek növényzete elszáradt, s a gabona ritka kalászait szártól, gyökerestől kellett a földből kitépni, hogy csomóba kötni lehessen. Egy hold gabonával bevetett föld alig adott 4—5 mérő magot. Szalma, széna általán véve a takarmány füvek és zöldségek épen semmi termést sem szolgáltattak. A mindent megperzselő nap lángsugarai annyira kiszárították a kutakat és a források legtöbbjét, hogy a helységben szükségelt vizet mértföldnyi távolból kellett hozni. S minthogy a szerencsétlenség ritkán jár egymagában, a helységben ijesztő módon dühöngött a himlő járvány” . . . ezen nyár folyamán a róm. kát. plébánia 3000 hívője közül 200 halt meg himlőben: „összesen a járvány 300 gyermeket ragadott el az élők közül és nem egy német vándort, ki erre vitte útját, lelte itt örök nyugvó helyét.” (Milleker, Versecz, 1. 223.) 1795.* 1794/95 tél. ERDÉLY. Ez a tél nemcsak Erdélyben, hanem egész Európában rendkívül szigorú tél volt. NAGYSZEBEN-ben január 3-án a hőmérséklet —23 R° (-28,7 C°). (S. Qu. IV.: 403.) tél. MAGYARORSZÁG. Az „1795-re forduló tél egyike a leghavasabb és zivatarosabbnak; a’ ház falainál magasabb volt a’ hó, és sok helyeken a’ kéményen jártak ki s be a’ lakosok [!]. Ézen a télen volt ama Sz. Pál nap [jan. 25.], melly örök emlékezetet érdemel.360 Aratás után minden ollyan bőven lett, hogy a’ legszegényebb is elfelejtette minden kiállott ínségeit.” (Pap, H.M. I. 1822., Hennig, 74.) * EGER megfigyeléseit 1. az 5. (526. o.); MISKOLC 1. a 6. (53L o.); TEMESVÁR 1. a 7. (541. o.); KÉSMÁRK 1. a 8. (559. o.) Függelék alatt. 36o lakkor volt a legnagyobb hideg, 1. jan 24.-i jegyzetet. 423. o.
