Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
420 1704 miatt rakásra döglöttek, sokan a házok tetején lévő elrothadt gazt szedték le és azzal tartották döglő félben levő marháikat; a koldus annyi volt, hogy egy nap ötven is megfordult a háznál, sok szegény gyermekek még követ is nyeldestek le, csakhogy azon vakmerőségekért a gazdagabb gyermekektől egy kis kenyér-hajat kaphassanak. . . (Sziics S. naplója, Miskolc. Jlenkő Sámuel Ephemerides.) — PEST. „1794-ben oly nagy drágaság uralkodott a fővárosban, hogy a fekete kenyérlisztnek ára 3 frt 18 krra, a tojásé 10 krra, egy öl szalmáé 18 írtra és 11 lat szénáé 3 krra szökött fel, a mik abban az időben hallatlan árak voltak.” (Peisner, 148.) — RÁCKEVE. „Ezen esztendő rettenetes száraz lévén, semmi se termett, az elvetett mag 8-ad része sem térült meg. Fel is hágott 1 frt 30 krról a búzának pesti méreje8 frtra, a zabé 3 ftra; akkor e tájon zabot nem kaphattunk.” MEDINÁ- ról357 hozatott a város gabonát. (Magdics 154.) — SA JOSZENTPÉTER vidékére az 1794. esztendő hozott nagy ínséget; a város lakosai oly szűkében voltak a takarmánynak hogy házuk és istállójuk tetejét szedték le, s azt etették meg állataikkal. „S annyira voltának városunk lakosai — mondja kútfőnk — , hogy az éhség miatt majdnem csontjaikban a velők kiszáradtak.” (Sajószentpéteri jegyzőkönyvek. Borovszky, Borsod I. 160.) — SÁRVÁR. (Szatmár m.) „Ez az Ecsedi várhoz közel régi szakadékokban mostan élő emberek emlékezetére csak 1794. Észt. mutatta meg magát leg alább, a, midőn a’ mód nélkül való szárazság miatt sem vesztette el Sárvár358 nevezetét. . .” „A régik azt hitték az Ecsedi lápról:” hogy az bé nem fagy; de ezen költemény onnan eredeti: hogy Kis Ecsednek régi lakosai földes Uraiknak egyéb adózással nem tartoztak: hanem csak fagyáskor kötelesek voltak az Ecsedi vár körül a’ lápott meg törni, és arra vigyázni, hogy bé ne fagyjon, ne hogy az ellenség oda be ronthasson.” [Szirmay A., Szathmár, I. 22.] „Istvánffy 22. könyv, az utóbbi várat úgy írja le: hogy az temérdek szélességű és mélységű tavak között fekszik, hév vizekkel úgy körül vetetve: hogy azok akár melly télnek, és hidegnek keménységével meg nem fagyialtatnak.” (Szirmay Antal, Szathmár, II. 67.) — SOPRON. Ebben az évben a termés közepes volt. A bor is közepes termést adott, de jobb volt az 1793-inál; a tizedet 4 forintban állapították meg. (Csatkai—Petz, 45.) — SZARVAS. „Amikor 1794. és 1795.-ben a nagy szárazság miatt a szarvasi népnek sem nyáron, sem télen nem akadt munkája és kender sem termett, én a magam költségén Besztercéről egy mestert hozattam, ki a szegény lányokat gyapjúfonásra tanította.” (Tessedik, Önéletrajz 95.) — SZARVAS. 1794/95359 oly hideg következett, hogy a kertben a gyümölcsfák megrepedeztek. (I. h., 95.) — SZÉKELYUDVARHELY. „Ugyanebben az esztendőben lett nagy szárazság, semmi széna Magyarországon, sem itten, sem Mezőségen nem lett, hanem csak a havasok alatt egv kevés, vagy kerti vetemény és egyéb is.” (Téglási, G. F. 61.) 357 Medina, község Tolna megyében. 358 | 794-ben a nagy szárazság ellenére is víz vette körül a várat. Istvánffy szerint meleg források táplálták, mert télen sem fagytak be. Ügy látszik azonban szigorú téli időben mégis jeget kellett törni a kiváltságos lakosságnak, mert akkor mégis csak befagyott a lápos terület. 359 Tessedik az idézett helyen 1791-et ír, bizonnyal elírás vagy sajtóhiba, mert 1791-ben országszerte enyhe tél volt.
