Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
40 1707 vagyon a Rábán, — felé sem mehetni; a rétek úgy elromlottak, — annyi hely nincs, hol egy-két compánia beérné vele. Mihelyt Isten csak valamit is szünteti a vizeket: azonnal portyaképen csapást tészek.” ,,A hosszas esőzések következtében hallatlanul megtelt FERTŐ és HANSÁG terjedelmes vizeiből táplálkozó Rába széliébe öntötte partjait, — a hidvetés rajta és sömlyékes mellékvizein roppant nehézségekkel járt.” (Thaly, SZ. 1880: 118, 128, 141.) november. EPERJES. Az urak a szüretről (Tokajhegyaljáról) „kevéssel jöttek” [ezelőtt] vissza, szép jó és gazdag áldással. (Chron. Eperj.) november. EPERJES. Vége a rézpénznek és olcsó idők lettek. december 9. TÓKÖZ. [A Rába, Rábca és a mosoni Duna összefolyása közötti mocsaras vidék.] „Bottyán János Tóközben odagyüjtötte a hadakat s a nagy vizekben úsztatással egy néhány emberek veszedelmével s majd sokaknak megfagyásával [a vizen] által nem mehetett.” Gr. Esterházy A. írja Bercsényinek. (Thaly, SZ. 1880 : 142.) december 11. LÉBÉNYSZENTM1KLÓS. „Generális (Bottyán) uramat úgy informálták . . . hogy KAPI-nál csináltatják által a hidat a Rábcán, de nem tudom mi végre ? LIBÉN-SZENT-MIKLÓSNÁL vettették által s ott a katonaságnak nyeregszárnyékáig való sárt és vizet köllött gázolni, melynek két s három ujjnyi fagyása lévén: a katonák s parasztemberek is vesztek belé; azonban mennyi lókár esett s az hideg miatt mennyi sanyarúságot szenvedett a katonaság nem Írhatom.” (Szekeres István ezredes Gr. Eszterházy Antalnak. Uo.) december 25. NYILAS (Moson m.) ,,. . . az Rábczán kezdte vala az hadakat költöztetni ; de az Rábcza vizének nagy áradása miatt egynéhány lónak s katonának veszedelmével vissza kelle térniök.” (Eszterházy A. levele Bercsényinek. Thaly K. Uo.) augusztus 21. EPERJES. Éjfélkor mintegy 3/4 12-kor a villám KELLEMES ( = 4 km-re innen) községben lecsapott, és 12 ház leégett, egy asszony a füsttől megfulladt; a súlyos, kemény zivatarkor eső nem esett. (Chron. Eperj., H. F.) december 10—13. EPERJES. Fagy volt, amely enyhült, és azután az egész hónapban mindig eső volt. (Chron. Eperj.) december 13—január. EPERJES. Dec. 13-ától az egész hónapon át januárba nem volt 6 nap, hogy ne esett vagy havazott volna, és ezért a vizek igen megáradtak. A vetés teljes veszedelemben forog. Isten tegyen mindent jóvá. (Uo.) 1707. NAGYMIHÁLY. „Aratási sok esső miá keresztekben és asztagokban ezidén Életem elromlott.” „Jégesső miá Szent Kereszti Szőlőmnek még az fája is igen ell veszett.” (Karsa, Szirmay naplója, Ada. VI. 1901. 211.)- NAGYMIHÁLY. „Széna ez idén kévés volt, több Rétekből csak most az Árviz [Ondóvá] ell vitte.” (Uo. 139.)- NAGYMIHÁLY. „Nb. Ezidén az Szentkereszti Hegyet az Jég és Zápor esső igen ell rontotta.” (Karsa, Babotsay, Ada. VI. 1901 : 113.)- DEBRECEN. Lágy egyszersmind bő esztendők, égi háborúkkal. (D. M. K. 1831.) — SOPRON. Sok bor lett, de penészes. A gabona jól sikerült. (Bruckner.)- SOPRON. Szép áldást Ígért az Isten, de a szüret felé tartós nehéz esőzés volt, amelynek következtében minden a szőlőtőkéken rothadt, de ehhez még hozzájárult, hogy a szedőkkel sem tudtak kellőkép az accord munkában megegyezni, hatósági védelem hiányában. A szőlő a tőkén penészedni kezdett, s végre teljesen összement, s igy a sok cefréből igen kevés lett. A bornak ijesztően penészes szaga volt, megrontotta a hordót is, a bort a városban kellett elfogyasztani.
