Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
294 1782 ereje, mint a vizbenn úszkáló sok gerenda-fáknak reá ja rohanása miatt elszakadott, s Sz. Flórián és Sz. Nepomuk János oszlopaival egygyütt a vízbe merült. Az Irgalmas Barátok Klastromábann és Templomábann melly vala- menynyire magasabb helyen vagyon építve két láb nyomnyi magasságra állott a viz; a mészár-széket, melly fából való épület, 9 ölnyire helyéből el-emelte. Ez a veszedelem szinte 4 óráig s valamivel tovább tartott.” [A kár további méltatása és megemlítése, hogy 2 asszony megfulladt. A P. Z. N° 51. szerint az áradás itt 40 000 forintnyi kárt okozott. ] A zápor és a jégeső tönkretette az őszi és tavaszi vetéseket, a réteket, a víz által odavitt fövennyel elborította, s így szénatermés nem lesz. SZEPESOLASZI. „Még ennél-is nagyobb szerencsétlenség érte Olaszi városát . . . , mivel a vizeknek, mellyek Váralját által-folyják, és a Hermád vizének hirtelen való áradásai, éjfél előtt 10 órakor találván a lakosokat, 32 személynek életét vesztették, s mint egygy 52 házat elmostak . . .” (M. H., jún. 5.) május 24. NAGYPALUGYA. (Liptó m.) Ez a hónap esős, hideg volt. A Vág és a Béla-patak nagy áradásaiban 2 ember megfulladt. 257(P. Z., jún. 26.) május 24. EPERJES. A Tarca és a Hermád áradása a vetéseket sok helyen elmosta, a rétek még júniusban is víz alatt voltak. A szolgabíró jelentése szerint csak egy falunak a kárát 2000 írtnál többre becsülték. „Az el-mult télenn a gabonának szüki miatt tsak-nem végső Ínségre juta [a nép], s mostan sok háznál több napokig-is egygy falat kenyeret alig lehet találni. . . . Nints ez a tartomány még olly rendbe szedve, hogy más nemzetekként, két s több esztendőkig való szűk termést éhel-halás nélkül el-szenvedhetne . . (M. H., júl. 27.) május 25. SZATMÁR M. „Nem hijjába féltek eleitől fogva a gazdák az Orbán napig [máj. 25.] való és az akkori mostoha levegő-égnek utói-ütő páltzájától. Mert a melly gyümöltsök a Eilip-Jakab napi [máj. 1.] hidegtől meg-maradtak, (jótskán meg-maradtak pedig reménység felett) azoknak mintegy harmad része az Orbán napi jég-eső által le tsapdostattak. Sűrűén keresztül menvén a Szat- már-Németi határon, és szemjei szinte a vereb főhöz hasonlók lévén, a kender- ben-is sok károkat tettek. De mindazonáltal a mennyi kár annyi haszon. Most annyi vala a szilva az-előtt a fákon, hogy majd meg-nevekedvén le-hasogatta volna fájait, de már Istennek hálá annyi maradt, mennyit elegendőképpen meg- birhatnak. A kendernek is fogyatkozását helyre fogja ütni ez-után lejendő sűrűsödése, reményijük.”258 (I. h., jún. 19.) május 25. SZERÉMSÉG. Eddig a napig 132 mérő sáskapetét szedtek össze. Szántással és türelemmel pusztították, uo. részletes leírása a sáskapusztításnak. (I. h„ jún. 19.) május 31. PEST és FEJÉR M. A jégeső nemcsak a szőlőket, hanem a vetéseket is annyira elverte, hogy a gazdák újra felszántották, s kölessel avagy moharral bevetették. (I. h., júl. 6.) május június. SZOLNOK-DOBOKA M. A szigorú tél, a szeles tavasz, majd havazások, majd a száraz idő kedvezőtlen volt a szőlőre. BORSA, TSOMAFAJA, DOBOKA-LÁZSÁRD és IKLÓI) határai jégkárt szenvedtek. (I. h„ júl. 6.) 257 A Magyar Hírmondó (júl. 27.) szerint ez a felhőszakadásos árvíz kb. 70 ember halálát okozta; 36 holttestet a vízből kifogtak. 258 Ez a jelentés két szempontból figyelemre méltó. E szerint Orbán nemcsak mint „fagyos szent” szerepelne a közhitben, hanem mint általános kártevő, mert a nagy jégesőért őt teszi felelőssé a levélíró. Gazdától ritka derűlátás mutatkozik írásában, egyrészt jó, hogy a jégeső leverte a szilva egy részét, s nem törhettek le az ágak a termés súlyától, másrészt jó, hogy a kendert megritkította a jég, legalább sűrűbben fog fejlődni.
