Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
292 1782 február—március. HÁROMSZÉK. „Böjt más hava [március] szeliden viseli magát; de Böjt elő-havának némelly napjainn olly kegyetlen hidegek uralkodtanak itt-is, mellyeknél keményebbet a mostani emberek nem értenek. Sok kutak fagylanak-bé, mellyek mástelekbennmeg-semszajzottanak.235 (M. H., márc. 27.) március 9. POZSONY. Szombaton a repülő hidat újból heakasztották. — A járó hidat szombaton bekötötték. A Duna vize lassan árad, s elérhette közepes magasságát. (I. h., márc. 13.) március 19., 24. NAGYVÁRAD. „József napja felé oly havak estek, hogy sokáig szánon jártak, de 24. mart. pedig igen nagy menydörgések hallattak.” (Keresztesi, Krónika, 26.) március 24. SZABOLCS M. A hónap elején kemény hideg és nagy havazások. 24-én erős zivatar, meleg záporesővel „hogy Sz. János nap [jún. 24.] tájba-is béille- nék.” Ezen közben oly sötétség volt, hogy „a kezem Írását- is alig tudtam olvasni.” A marha, takarmányhiány miatt olcsó. A tavaszi szántás is elmaradt a „hosszas és mostoha tél miatt.” A parasztgazdáknál — ha „minden harmadik háznál-is alig találni kenyeret.” HEGY ALJA. „A szőlővesszők nagy része megfagyott, s ezért homlitani [szőlőt bujtatni] sem fog lehetni. A Tisza annyira megáradt, hogy a tokaji berkeket mind elárasztotta.” (M. H., ápr. 3.) március 24. DEBRECEN. Az ég dörgött, utána jég is esett. (Balogh—Auer. Ij. 1952 : 118.) március 24., 25. DEBRECEN. Délben 12—1 óra között itt és ezen a vidéken zivatar volt. NÁDUDVAR-on a villám felgyújtott egy házat, de csak félig égett le. 25-ón nagy havazás és fergeteges idő. (M. H., ápr. 17.) március 25. PEST. Az országos vásár gyenge volt, nedves, esős, viharos időjárása fölülmúlta a febr. 17—18-án volt idei tél legnagyobb hidegét. (P. Z., ápr. 3.) március—május. MÁRAMAROS M. A sok tavaszi esőzés nagy árvizeket okozott már husvét előtt [hv. márc. 31.] . . ., „hogy hozzá hasonlóra alig emlékeznek ez őtöbeli emberek.” [am. emberöltő], „Itten öt város vidéke [nem sorolja fel, valószínűleg a Tisza mentén: HOSSZÜMEZÖ, SZAPLONCA, TÉCSÖ, VISE és HUSZT] a két hegyvidék közé szorult s környékeiket tengerré változtatta.” Még nagyobb volt az árvíz, amely május 7-én hirtelen ellepte Huszt és Técsó vidékét. Ekkor a szántóvető emberek és az ökrök 30, 40 sőt 60 drb. magasabb helyekre szorultak, és az emberek is, sőt egyesek fák tetején találtak menedéket. Ez az áradás a sót szállító „szályosok és bokrosok”-at [tutajszerű vizijárművek] is tönkretette, füzeseken vagy máshol fennakadtak. [Részletes leírás a sószállításról és a sótolvajokról.] Az árvizek mellett, még nagyon hideg is az időjárás „hogy ugyan dideregnek belé még mostan-is, nem tsak a szegény ruhátalan, de a jó köntösű uraságok-is, ha kin járkálnak.” [Május vége!] Huszt vidékét a leghidegebbnek ismerik. Itt legelőször kezdődik, s legkésőbb ér véget a szánút. Amíg a környéken mindenütt van diófa, az itt nem marad meg, kivéve a várhegy oldalán lévő egy fát; sokszor próbáltak diófát ültetni, de úgy mint a cseresznye és szőlő, csakis kertekben marad meg. A két hegy közötti torkolatban [a Nagyszőlős és az Avas között] az un. Kökényesben állandó szél fúj „és nints olly tsendes idő mellyben ott alkalmas szél ne lengedezzen.”25ü 255 256 255 száj am. = vékony jég. 256 A levélíró szerint a Tisza sebes folyásával „a levegő-éget a mozgásra indítja.” Kétségtelen, hogy a Tisza völgye itt összeszorul, a kisebb, Huszt-vidéki síkságról pár km-es út után kiér a Nagy Alföldre.
