Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
274 1780 volt, a menynyit ott a legidősebb emberek sem értek talán soha.”244 (I. h., okt. 21.) október 5. KOLOZSVÁR. „Sz. Mihály napja utánn ottan igen szép őszi idők s meleg napok kezdettek járni, úgy hogy e hónapnak 5-ik napjánn dörgések és villámlások voltak, [bővebb leírás a gazdasági helyzetről.] HEGYALJA. A hegy aljai [Tokaj] szőlők is, úgy hallani, hogy igen tsekély reménységet nyújtanak az idei boroknak jósága iránt.” (I. h., okt. 25.) október. HEGYALJA. „Gyenge szüret, nagy nyári szárazság után szeptember elején volt esők duzzasztották a szemeket, amit az utána jött jobb idő megérlelt. Éjjel voltak „zuzmarázok”,245 de kárt nem okoztak, de a szüretet kitolta.” (I. h., nov. 1.) október 18. UNGVÁR. ,, . . . a mindennapi esőzés miatt, melly vagy két héttől fogva szakadatlanúl tart vala mindenütt nagy árvizek vágynak; a Latorcza már a szokott partjából ki-áradott, s tsak egy lábnyomnyi hijjával volt akkor, hogy a Tisza-is ki-nem öntött. Az emlitett hónap 5 dik napjánn, és 11 dikénn ottan olly nagy meny-dörgés és zápor-eső volt, hogy a nyárnak leg-hévségesebb napjaibann-is alig lehet nagyobb.” (I. h., nov. 4.) október 21. „. . . Rába és Repce vize anynyira meg-áradott volt, hogy a szántó földek és rétek a Rába-közbenn, mind a RÉPCE mellyékén jobbára mind viz alatt voltának. A Duna mind akkoráig szokott középszerű, vagy-is inkább kisebb voltábann maradott.” (I. h„ nov. 15.) november 4. MOSON M. ,,. . . az idénn tsak igen kevés gabona termett, hanem azonn fellyül sok-féle ártalmas gyom-is találtatott benne.” (I. h., nov. 4.) november 11. ESZTERGOM. „Itten a sok gyakorta való esők és alkalmatlan idők mián szokás szerint a szőlőket nem fedhetni. Némelly helyeken termett bornak utolsó részét mostan préseltük, de micsoda bor fog a’ lenni, el-gondol- hatni; kemény méllyé legyen az idei bor ivó embernek, meg-rázza gégéjét.” (I. h„ nov. 29.) október 26. PÉCSVÁRAD. „A szüret ezenn a tájonn, úgy-mint TÓTORSZÁGbann [Szerémség] és TEMESVÁR vidékénn, az idénn bőséges volt. Szőlő elég volt, de a leve a szüntelen való esőzés és hives idő miatt, melly tsak-nem az egész nyáronn tart vala, koránt-sem ér a tavalyival. Ugyan-is a közelebb múlt esztendő, [1779] melly sokkal melegebb és szárazabb volt, igen jó borokat adott, úgy-anynyira, hogy az öreg tőkékről szedett szőlőkből való [bor] a Tokajival vetekedik. Azt gondoltuk eleinte, hogy az ő rend-kivül való édessége miatt, nem fogna sokáig tartható lenni. De nem hogy meg-romlott volna, sőt inkább meg-javult az ólta: mert sok helyekenn itt körül belől Tokaji gyanánt tétetik-fel az úri asztalokra; s az idegen vendégek az Újlaki, Karlovitzi s egyéb ide való tavalyi borokat a Tokajitól alig tudták megkülönböztetni. ERDÉLYBENN a szüret néhol p. o. KOLOZSVÁROTT, az idénn igen vékony, másutt közép-szerű, KÖZÉP-SZOLNOK-Vármegyébenn ellenbenn nevezetesen TASNÁD és PÉR körül igen bő [szüret] volt.” (I. h. nov. 22.) november. BALATONVIDÉK. „A Balaton körül és a Sági hegyenn bő szüret volt. De a bornak ott sem ditsérik jóságát.” (I. h„ nov. 29.) november. MAGYARORSZÁG, ERDÉLY. „Magyarországon valamerről levelek jöttek, mindenütt a sok esőzés eránt panaszkodtak ekkoráig. ERDÉLYNEK nagyobb részébenn pedig szárazság miatt, e hónapnak közepéig még vetetlen 214 214 Napokon át szedték a férget, 1. o. a részletes leírást. 245Ezek derek voltak, tévesen használja a levélíró a „zúzmara” szót.
