Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
268 1780 május. KŐSZEG és MOSON M. „Többnyire itt igen jó s bő termés reményltethetnék, ha ... valamely férgek, mellyeknek itt soha hírek nem volt, a búza kalásznak hol, tövit, hol derekát-is el-rágván, feles károkat nem tennének. A férgek majd ollyan formájúak, mint a len-mag, szintén öszve ragadottaknak látszanak a búza szalmájával, s azért mig nem piszkáltatnak, mozdulhatatlanoknak tetszenek lenni. MOSON Vmbenn is az emlétett férgek a vetésekben sok károkat tettenek. A DUNA s más vizeknek áradási miatt-is imitt amott az emberek veszedelmet szenvednek!” (M. H., jún. 28.) június 5. GYÖMRŐ. ,,,... megint nagy melegség után eső esett tegnap délután.” (I. h., jún. 14.) június 6. BAKONYSZENTLÁSZLÓ. „Ezen holnapnak (Szent Iván hava) 6-dik napján a Szent-Lászlói erdőben több jó Urakkal együtt hogy múlattam, délután két óra tájban, a nagy mennydörgés után iszonyú szél és jég eső következett. A faluban ugyan sem a szele nem volt olly nagy hogy az emlékezetre méltó volna, sem a jég; ámbár ollyatén-is sok esett, mint egy galamb tojás. Hanem a mezőn és az erdőben estek oily nagyok-is, mint egy erős férjjiu ökle. Hoztak-bé egyet a faluba, melly noha, mig hozták, sokat olvadott, de még akkor- is volt akkora, mint egy lúd tojás. Kár, hogy mérő serpenyőnk nem lévén, meg-nem fontolhattuk [súlyra való mérés], A hol el-ment azon felleg, könnyű el-gondolni, hogy melly sok kárt okozott. Némelly határokban már arról gondolkodnak, hogy a gabonájokat le-kaszál- ják. Sok károkat tett ugyan ezen jégeső. De úgy tetszik, nem nagy új hir, ha jég-eső vagyon. Mert ritka esztendő, hogy az országnak vagy egy vagy más részében károkat ne okozna. Hanem rettenetesbb és nagyobb emlékezetre méltó a szél, melly ezen jég-esővel együtt járt. így a Szent-Lászlói erdőben a’ fákat tövestül ki tekerte. Úgy fekszik az iszonyú sok le-döntögetett fa, mint a kasza után a rendek. Némelly fákat, amellyeket ki-nem döntött, derékban el-szaggatott; még pedig ép olly vastag tser-fákat, hogy két-ember-is alig ölelhette válna által [átmérője kb. 220 cm]. A le-tört darabokat nagy messze el-vitte, úgy hogy a mező közepén legelő juhok közül mint-egy tizenegyet agyon vert. Irtózás volt látni. És ha szemeimmel nem láttam volna, másnak alig hittem volna. Nem említem, azon határban és a mi tartományunkban lévő ritka fenyves erdőben melly sok károkat tett. Mert a fenyő fának erőtlenebb gyökere lévén, annál könnyebben kidől. A nagy erős tserfáknak tövökből való el-szag- gatása leg-emlékezetesebb. A’ szélessége azon erdő részének, mellyben ezen károk estenek, mint-egy más-fél fertálynyi járó föld, [= 22 perc, kb 31/2 km], A’ hol elment ezen szél, helységekben-is sok károkat tett. Hallom, hogy Tsóton, melly a Pápai Urasághoz tartozó falu, noha jól épített helység volt, alig maradt öt ház épen, a mellynek a fedelét, némellyeknek a’ falait-is el-nem döntögette volna.”234 (M. H„ jún. 24.) június 6. SOPRONT ,, . . . iszonyú menny-dörgéssel és jégesővel rettentette s károsította. Az ég dél utánn fél órától fogva kettőig szakadatlanúl olly-képpen dörgött, mint ha edj néhány száz dobokat vértének válna. De leg-szörnyebb volt a szokatlan nagyságú szapora jég-eső, melly két órakor kezdődött, és a szölőkszínű, hogy a két hír egy közös forrásból ered, bár némi eltérés van közöttük. Lásd 1764. május 16. alatt. (211. o.) 231 A hatalmas jégzivatart helyenként tornádószerű szélvihar kísérte, s az UGOD vidéki birtokon 2 — 2y2 km szélességben pusztította a cserfaerdőt.
