Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig

1780

267

tél, annyira elrontotta a szölőfákat, hogy az idén nem remélhetünk bő szüretet, sem bő aratást. Még-is búzának Vékája 5 vagy (i Garas, a bornak kupája egy Peták a Szilágyban. Aszszú szőlő borát-is lehet venni Vedrit három forintokon. A baroin-is olly olcsó, hogy 25 s 30 Vonás-Forintokon lehet venni párját az ökröknek.” (I. h., máj. 10.)

május. BUDA. „Pest Vármegyéből érkezett levelek szerint, ott-is nagy szükséget szenved a szántó vető község. A’ Budai Apátzák edj helységbeli jobbágyaik számára 7 ezer véka búzánál többet mérettek ki . . .” (I. h., máj. 13.) május. ALFÖLD. DUNÁNTÚL. „Itt a fel-földönn ugyan a gyakor szelek kellemes esőket is hoznak. De az al-földönn, kivált a Tisza mellyékén szüntelen tsak száraz hideg szelek járnak; mellyek a gazdákat méltó félelemmel ijesztik, hogy még nagyobb szükséget ne lássanak. A Dunán túl pedig a bogarak [cserebogár ks hernyók] a gyümölcs fákbann nagy károkat tesznek, sőt az erdők- benn is szörnyű pusztításokat visznek véghez.” (M. H., máj. 17.) április 30—május 10. BÁNSÁG. „Az egész BÁNÁTi tartományban s leg-inkább KRASSÓ Vármegyében, Sz. György havának utolján, tovább tiz napnál edj huzamban, hol nappal, hol éjtszakán, szép tsendes és meleg esők lévén, a földet annyira meg-áztatták, hogy már most minden féle vetemény örvendetesképpen a termésnek indult. — A KARÁNSEBESi mező-városon túl lévő havasok mindazonáltal még a rajtok lévő nagy hótól, meszszünnen most-is fejérez- nek.” (M. H., máj. 24.)

május 16. LUGOS. „Itt a mi [Krassó] Vármegyénk szélein lévő nagy hegyek még a hótól fejéreznek.” (Uo.)

május. POZSONY. „Poson tájánn hasonlóképpen a vetések igen szépek: néhol a rozs szára egész embernyi nagyságú, s a’-hoz képest a feje-is elég hosszú. A hernyók itt is vágynak, hellyel hellyel, de nem olly szörnyű sokasággal, mint túl a Dunán. A hol-is, nevezetesen VAS-Várinegyébenn, a fákat minden leveleiktől meg-fosztották, s nem lévén már mit enniek, a földönn minden felé elmásznak, még a házak falainn is tömötten vágynak, a szobákba mind-az- által bé-nem másznak; holott a szőlőknek sem kedveznek. ... a bogarak kiváltképpen a Mura vize mellett a veteményekbe tapasztalható károkat tesznek.” (I. h„ jún. 3.)

május 22 — 23. MÁRAMAROSSZIGET. „Pünkösd havának 22 és 23 dik napja, két hideg és fagyos éjtszakával köszönt-bé, úgy, hogy a gyengébb kerti vetemények- nek valamennyire ártott; de a gyümöltsökben, mivel már nagyotskák voltak, semmi nevezetes kárt nem tett ...” (I. h„ jún. 7.) május vége. BALATON-MELUÉK. „A közelebb múlt hónap végén, SZALA-Vármegyében a KESZTHELYI szőlő hegyeket, s a Balatonon által menvén SOMOGY Vármegyében, a KERESZTÚRI, BERÉNYi s több szomszéd helységek határait a jég-eső szörnyen el-verte.

Az eső ezen a tájon (KAPOLCS körül) gyakorta vagyon. Azért a gabona mezők igen szépek; a szőlő hegyek is szépen láttatnak gyümöltsözni: hanem hogy, leg-inkább a szőlő-hegyeken a hernyó a gyümölts fákat igen meg-rongálta. Alma s körtvély nem fog teremni.” (I. h„ jún. 7.)

(május 16.) CSERÉPFALU. (Borsodul.) ,, . . . az idénn Pünköst havának 16 dik napjánn, fényes nappal a szőlő-hegyekben húst láttának esőképpen esni. . .”233 (M. H., júl. 19.)

233 A „Magyar Hirmondó”-t valaki egy régi fantasztikus hír beküldésével felöltötte. Erről az állítólagos hús-esőről, először Cserei György emlékezik meg Diariuma 389. oldalán, mégpedig 1764 évben jún. 1-ről. Cserei a falut nem említi. Nagyon való-