Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
224 i 7G7 február NAGYAJTA. „Februariusban vagy 6 nap alatt oly szép meleg idő járt, hogy mindjárt májusba is számot tett volna, de megváltozván az idő, azután egész télen és tavaszon mind hideg szeles idők jártak, úgy hogy egész Pünkösdig (mely noha elég ki úgymint 7-a Junii esett) de mondani egy kellemetes meleg nap nem volt, 5-ta Maji oly hó esett, hogy szánkáztak az emberek. Háromszéken ugyan az nap mind elment, de a Mezőségen harmadnapig tartott a hó, a szőlőket mind elvette a hideg, valamint tavaly!” (Cserei Gy., Diarium, 421.) április. ERDÉLY. „Valamiképen mártius sok havazással és szüntelen való esőzéssel elfolya, úgy Április is a sok esőzéssel kezdé. Nagyon megáradának a vizek és oly nagy sár lön, hogy szekérrel járni nem lehetett. A tavaszvetéssel kivált igen elkéstek az emberek.” (Halmágyi, 300.) május 1. GYÖNGYÖS. „Május 1-ső napja szomorú nap volt a jó gyöngyösiekre, mert: Iszonyú hideg és zűrzavar volt, mely által minden szöllő és gyümölcsfák terméketlenek lettek.” (Ethei Sebők, Gyöngyös, 225.) május 1. NAGYSZEBEN. Havazott elsejétől négy nap egyfolytában, s ekkor a fák már teljes virágjokban voltak. (17. Bielz, 60.) május 3. TATA. A kellemes tavaszkezdet gyengéd-langyos nyugati szellőket fuvallt, Az előző télről visszamaradt igen magas hó is elolvadt. Enyhe tavaszias napok Ígérkeztek. És íme alighogy beköszöntött a május, az északi forgószél éjjelnappal télies felhőket hordott össze, amelyekből bőségesen hullik a temérdek hó, annyira, hogy azt hihette az ember: az elmúlt tél tér vissza. Oly igen fagyos napok következtek, hogy a vizeken újra jégpáncél képződött, a gyümölcsfákat s a gyenge szőlőhajtásokat a fagy elpusztította. A langyos légáramlásnak ezen hirtelen hidegre fordulása sokaknál okozott náthát, hurutot, köhögést és többeknek halálát siettette. (H. D. T„ Dornyay.) május. ERDÉLY. „Nem elégedett meg az idő a téli állhatatlanságával, hanem a múlt tavaszon is kevés jó napok után, midőn már a szőlő kijött és a fák meg- virágzottak volt, májusnak kezdetében egy hétig szüntelen havazván és harmadnapig is az hó megállván, a fagy mindeneket elronta; nem is marada semmi, valami kijött volt. Kijött pedig a szőlő melegebb helyeken mind, éppen csak a hivesebb helyeken maradott imitt-amott. Jött valami jövése [hajtása] a szőlőnek a hideg után valami későre, de igen kevés, mely a középszerű termésnek a dézmáját sem teszi; az is megérik-e vagy sem? Isten tudja, mivel Medardus előtt harmadnappal [jún. 5.] elkezdvén az eső, mindennap esik, még ma is, úgy mint 26-a Júnii, midőn az hó is az havasokat épen az aljo- kig ellepte volt, mely mindazonáltal újabb consequentia nélkül múlt el. Elkésett volt ugyan vetése is a kukoricának mái napig a hazában kikapálták volna, gazban hevert, elsárgult. Az őszi gabona is a télből ugyan rosszúl jött vala ki, de ez annyira megépüle majd mindenütt a hazában, hogy a reménséget is felyülhaladná. Másfelől hírek jöttek pedig a Banatus felől, holott a hosszú szárazság úgy mondják mindeneket megemésztett, gabonát, füvet ect., úgy, hogy a marháknak teljességgel nincs mit enni.” (Halmágyi, 314.) május 1—4. MAGYARORSZÁG. „Május 1—4-dik napjain 2, 3 arasznyi [! 16—20 cm] hó esett, a leveles élőfák gallyait letördelte.” (Pap, H. M., I. 1822 : 393.) május 1—8. SZEPESSÉG. Rendkívüli hideg idő, oly erős fagy, hogy jégcsapok lógtak le a háztetők aljáról, akárcsak télen, olvadás után. (Bredetzky, Neue Beyträge, 54.) május 9. DEBRECEN. Ezen a napon fagyott. (Balogh,-Auer, Ij. LVI. 1952:118.) június. ALFÖLD. „Június olly árvizes, hogy a Tisza rétjeit nem lehetett kaszálni." (Pap., H. M., I. 1822 : 395.)
