Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig

június. MAGYARFRÁTA. „Rettenetes sok eső járt kivált Háromszéken s másutt is pászmásán, a tavasztól fogva majd minden nap és usque ad 20-um Junij s még most is nem látszik jele az idő felállásának, az sok eső miatt igen nagy árvizek és sárok voltak, úgy hogy néhol a búzát, füvet mind eliszapolta a viz elég (alig) tudtunk mi is pünkösd (pv. jún. 7.) után Ajtáról Frátára jönni az sár miatt.” (Cserei G., Diarium, 421.)

június. MAGYARFRÁTA. „10, 24, 25 és 26 Junii szüntelenül oly hideg szelek jártak, hogy Novemberbe is számot tett volna, de 28-ik jó melegre fordult az idő.” (Uo.)

augusztus. ERDÉLY. „A savanyúvizen oly szép időnk volt, a minéműre az emberek nem emlékeznek. De volt nagy hévség és hosszas szárazság a tavaszi nedves idő után ide alatt, úgy hogy az ugarat sem lehetett elvégezni. De éppen aratás vége felé kezdé osztán az esső, mely nagy részében az országnak a gabonát kinn érte és megződité. Mely midőn augusztus végén is continuálja, ha sep- temberben is igy tart szörnyű kárt fog okozni.” (Halmágyi, 324.) nyár. BUDA. A jég és fagy miatt szomorú aratásra számítottunk, a termés azonban mégis gazdagabb lett. (História Coll. Budensis., H. F.) október. SÁRI), ALVINC. „A szüreti fériák [szünnapok] bekövetkezésével magam is kimenék sárdi és körül lévő szüretemre; de soha oly kevés termésre nem emlékeznek az emberek, mint ezen esztendőben tapasztalták. Én reménlettem majorság bort öt vagy hatszáz vedret, nem lett több húsznál. Adósságot gondoltam közel 1500 vedret gyiijthetek, alig lehetett harmincz vagy negyven vedret egybe szereznem; nem teremvén teljességgel semmi. Theresia napján [okt. 15.] méltóságos püspök* ur excellentiája invitálván Vinczre, megbeszél- lette, hogy az alvinczi domíniumából dézma és majorság mind együtt 37 vedernél többre nem ment, a károlyvári [Gyulafehérvár] nagy szöllőjében is korántsem termett száz veder. A mi lett mindazonáltal az egész országban meglehetős sőt alkalmas volt, a legalább való helyeken volt nagyobbacska bőség, holott a tavaszi hideg a jövését [hajtás], mely még el nem jött volt, nem vette volt el, legalább némely szöllő speciesseinek.” (Halmágyi, 333.) november 26. TATA. A sarkvidék felől fúvó jeges és havas északi szél (Boreas) különösen nagy erővel dühöngött, több nyaraló tetejét letépte; a pozsonyi kereskedők egyik árúszállító hajóját a Dunán elsüllyesztette, 12 000 forintot meghaladó kárt okozva. A komáromiak 150 hordó bort szállító hajója szintén a hullámok martaléka lett. A kézművesek műhelyeiben a heves szélvihar miatt két napon át ugyancsak szünetelt a munka. Akik mégis megkísérelték az utcára menni, azok közül egy embert a levert cserepek majdnem halálosan megsebesítettek. (H. D. T., Dornyay.)

november 28. Miután az északi széltől minden megfagyott, elállottak a rendházban a további építkezésektől s elbocsátották az összes munkásokat. (I. h.) ősz. HUNYAD M. „Ezen a múlt őszön annyi sok kecsege jőve fel a Maroson, a mennyire az emberek nem emlékeznek . . . '’(Halmágyi, 341.)

1767. HÁROMSZÉK. „Ezen a télen szörnyűképpen pusztított a himlő és torokfájás kivált Háromszéken, a Barczán és Erdővidéken, másutt is, de mindenütt nem volt oly mérges járása.” (Cserei Gy„ Diarium, 421.)

HÁROMSZÉK. „A marha dögi is tavaly és ebben az esztendőben nagy mértékben volt Háromszéken és Miklósvárszékiben, a szegény ajtai jobbágyimnak majd mind eldöglött a marhájok . . .” (Uo.)

* 1767-ben báró Ajtay Antal volt Gyulafehórvárott 17 ni élv püspöke.

15 Időjárást