Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig

1764—1705

213- GYŐR. A Duna árvize sújtotta a várost. (Győr, 366.)- JÁSZDÓZSA. Pestis és földrengés. (Anyakönyvi bejegyzés.)

— MAGYARFRÁTA. „Ezen a télen, tavaszon és nyáron szörnyű láb és száj fájás volt a marhákon, juhokon, sertéseken, erdei vadakon, úgy hogy őzet és szarvast elevenen fogtak el néhol az láb fájás mia nem mehettek s futhattak el; még a szárnyas állatok is, kivált házi majorságok viselik azon szörnyű nyavalyát, döglenek is belé.” (Cserei G., Diarium, 389.)- MAGYARFRÁTA. „Ez az esztendő Isten kegyelméből termékeny esztendő volt,

hanem az búza aratás után lett sok eső, mely az hordást is meggátolta, úgy a septemberi sok esőazasztagjaimba behatván a kévékbe igen sok kárt tett, mely mia a vetéssel igen elkéstünk.” (Uo.)- SOPRON. Ebben az évben enyhe telünk (1763/64) volt, már februárban elvetették az árpát s kapálták a szőlőt. Február 25-én azonban elkezdett havazni, s március 4-éig olyan tartós fagy volt, hogy még az ablakok is annyira befagytak [jégvirág, eljegesedtek], hogy nem lehetett azokon kinézni. Április 17 és 18-án havazott, s az egész április hideg volt. Mégis termékeny év lett borban, gabonában. Gyümölcs kevés termett. Szüretkor Katalin napjáig [nov. 25.] mindig esett. Savanyú bor termett. A fél iccéje [Halbe] 3 krajcár volt. (Bruckner.)

1765.*

anuár 8. MAGYARFRÁTA. „Az oláhok aprószentek176 napján és azt követő két napokon olyan meleg napfény volt, hogy verő szőlő veres bogarak mind kimásztak a falra. Áprilisbe is számot tett volna az meleg.” (Cserei G., Diarium, 390.)

tél. SZENTES. ,,. . . de emlékezetünkben él az 1765-ik évi sáros tél.” (Palugyai 1., IV. 490.)

tél. VESZPRÉM. „1765. év nagy hideggel kezdődött; sűrű ködös napok voltak gyakori betegedésekkel és halálozásokkal úgy, hogy volt nap mikor a betegek s halottak száma 78-ra is felrúgott. Már az hirlett Veszprémről, hogy itt is dühöng a pestis, de nem volt igaz. Hó nem volt, de annál gyakoribb volt a köd, a ki e napokban megbetegedett, nyomott lelkületű volt és lázas.”177 (Bolgár.

11., 19.)

január 15. VÉSZPRÉM. „Oly hideg volt, hogy a hőmérő —13 fokra [ 16,2° C]

szállott le; a több napig tartó hidegben sokan fagytak meg; az igen magas hó miatt pedig nagy hiány volt a fában.” [Nem lehetett fuvarozni.] (I. h„ 21.)

január 15. MAGYARIGEN. „Igen lágy tél lévén, mind az 1764-dik esztendő végén, mind az 1765-ik kezdetén, egy kecskepásztor 15 jan. (1765.) hozott az erdőről ide Igenbe eggy szárán négy eperszemet, a mellyek közziil eggyik féligre meg volt veresedve és érve, mellyet sokan láttának s Enyedre is a vármegye gyűlésére is felvitte tekts Dantzkai József úr.” (Bod. P. — Gulyás K., T. K. 1910 : 775.)

január. MAGYARFRÁTA. ,,Jánuáriusban is többire mind ködös idők járnak, ha egy két nap tiszta idő vagyon, mindjárt ködös idő fordul.

* SZIKSZÓ megfigyeléseit 1. 500. old. Eger 1, az 4. (507.) old. Függelék alatt. 176A Gergely-féle naptár szerint az aprószentek napja dec. 28-a. Ä régi naptár szerint a XVIII. században az eltérés 11 nap. tehát jan. 8-a.

177Bolgár Mihály uo. megjegyzi: „Valószínűleg az 1890/91. évi influenzajárvány őse, mert az időjárás ekkor is ködös-hideg volt.”