Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig

214

1705

23-a Januarii feltisztulván az idő hideg szélre fordula és keményen megfagya a föld.

Ez a tél mind lágy idővel telék el, néha kevés hó esett, de mindjárt elment, a tók sem fagytak be, mely miatt jeget nem vágathattam, kivált Martins tiszta tavaszi jó idővel járt, fű, mindjárt idején eljött, hanem az idő megváltozván 12-a és 13-a April keményen havazott, meg is fagyott, mely sok károkat okozott a szőlőknek, azt a hideget sok szelek követték, mely mia száraz idő kezde járni, s megcsökkentek a tavaszi vetések.” (Cserei G., Diarium, 391.)

február 14. POZSONY. Az eddigi enyhe nedves időjárás hidegre fordult, s a Duna erősen zajlik, ezért a repülőhidat leszerelték: dereglyéken közlekednek. (P. Z., febr. 16.)

március 7—15. PALÓC. „Anno domini 1765 die 7ma martii nagy égzengések és villámlások voltak, az egész telünk esős és lágy időbiil állott, úgy annyira mind az emberek nagy részint betegséggel töltötték idejeket, sokan meg is holtak. A marhák, juhok, sertések, szarvasok, őzek . . . etc. még tavaly még az egész országunkban hon a szájokra, hon a lábokra betegeskedtek. Sok helyeken döglöttek és döglenek is continuative mostanság is . . .” (Pálóczi Horváth, 289.)

március, április. ALSÓVENÉCE. (Fogaras m.) „Valamint a tél igen lágy, úgy a tavasz, kivált márczius, éppen májusi napokat jelentett. Kicsalta a szőlőt, gyümölcs és vadfákat a meleg. 18-va Martii már zöldes jövését láttam a szőlőnek. A paraszt szász lakosok dicsekedtek véle, hogy valamit ad isten ezzel az idővel, de soha jobb boruk nem volt, mint az idén leszen. Éppen Venéczén voltam midőn 12. Április kezde esni a hó, két éjszaka szünetlenül esett, de hogy igen meleg volt a föld, nem sokáig állott; elég az, oly hideget vete, melyet az egész ország megérze, valami kijött, mindenütt elsütötte gyümölcsöt, szőlőt, makkot; felénél több szőlőt hagyván, mely ki nem ütött volt. Fogaras földen láttam másfél ujjnyi vastag jeget; a fagy, hol a sár igen mély nem volt, megbirta az embert.” (Halmágyi, 178.)

május KŐSZEG. Tavaszi fagy. (Visnya, Szölőjövések.)

május 1. SZEPESSÉG. Jakab és Fülöp apostolok napján oly nagy havazás volt, hogy három napon át szánkóval közlekedhettek. Ilyenre—ebben az időben— a legöregebb emberek sem emlékeznek. (Weber S„ Zipser.)

május 13. MAGYARFRATA. „Május mind hideg szelekkel, gyakor jégesőkkel folya az újságig, sőt 13-a Maji sok helyeken oly hó esett, hogy a búzákat is lenyomta. Husvét [hv. ápr. 7.] és Pünkösd [pv. máj. 26.] között majd semmi eső nem volt.” (Cserei G„ Diarium, 390.)

május 18. VAGSZERDAHELY lakóinak kérvénye a magyar Kamarához, amelyben megemlítik, hogy 1765 évben ezen a napon: húsvét (hv. ápr. 7.) utáni 6. vasárnapot megelőző szombaton majdnem az egész község leégett. Ezért 1765-re el is engedték a kárvallottaknak az adót. . . . Azonban 1765-ben terméketlen év sújtott bennünket másokkal együtt, a rideg tél pedig [1765/66] akadályozta a házépítést, lovaink pedig 2 hónapja napról napra pusztulnak [talán élelemhiány vagy a hideg miatt a födetlen istállóban], mégis az uradalom az adót, a megye a közjárulékot irgalmatlanul követeli. Adóssággal vagyunk teli. Engedjék el az idén is az adót stb. (M. O. L. Kamara. E 150. Acta Eccl., H. F.)

május 24. POZSONY. Este 8 órakor súlyos jégzivatar pusztított, amely mintegy i/[ órán át tartott, szőlőink, szántóföldeink is számottevő kárt szenvedtek.