Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
197 1758/59. tél. MAGYARORSZÁG. ,, . . . egész tél olly meleg és száraz volt, mint nyáron.( !) Január-, február-ban egy ingben lehetett járni. Febr. 12-ikén már a’ legyek széltére röpdöstek, a’ Szilvásokban Szent György nap (ápr. 24.) előtt két héttel (ápr. 10.) lekaszálták a füvet, a’ fák szint’olly levelesek voltak, valamint nyáron; a’ Kánikulai meleg szinte megölte az embert, a' szárazság olly nagy, hogy tavak, kutak,folyók kiszáradtak.” (Pap., H.M., I ; 393.) SOPRON.157 Könnyű telünk volt, kevés hóval és hideggel. (Bruckner.) tavasz. MAGYARORSZÁG. A tavasz hideg eleinte, száraz. (Pap., H.M., 1822, I : 393.) július 21. BRASSÓ. Az oláh külvárosban oly eső volt, hogy az az egyik malmot elvitte, sok kertet megrongált, házakat alámosott s rengeteg faanyagot hordott a felső városkapu elé. (1(3. Bielz, 65.) augusztus 12. FRÁTA. „Megapadott vala a frátai tónak vize, de most úgy megnőtt, hogy egy spitzbe maradott meg a gát.” (Cserei G., Diarium, 356.) augusztus 24. SOPRON. Villámcsapás következtében egy ház leégett. Az idén minden olcsóbb lett. (Michel, 352.) augusztus 29. KÉSMÁRK. Nagy zivatar és jégeső, a felhőszakadás árja nagy károkat okozott. %1 órakor a villám az ev. templom tornyát sújtotta. (Bredetzky, Neue Beyträge, 54.) október 18. „indultam ki AJTÁRÓL szüretre.” (Cserei G., Diarium, 356.) október 25. „Szűrtünk KÁLBA, utánna való héten BOTHÁZÁN és FÖLDVÁRON, felette kevés borunk lett, a sem igen jó.” (Uo.) 1759. BUDA. Óriási égiháború volt. (Schoen, Vízivárosi.)- DEBRECEN. . . . Jó bor termő esztendő. (D. M. K., 1831.) MAGYARFRÁTA.158,,Ez az egész tél (1758/59) hó nélkül telék el, telyességgel semmi hó nem volt, kivált a Rika erdején innen, itt Vásárhelyen [Kézdi] alig tudtunk az nagy sár mia járni, az tavaszunk egész májusig elég hideg, szeles, fergeteges állapottal folya 1 lusvét harmad napján [ápr. 17. j, de még Szent György [ápr. 24.] nap után is fergeteges havazás lön, de többire csak száraz hideg szelek járnak, úgy hogy éppen desperáltunk, hogy nem leszen gabonánk.” (Cserei G., Diarium, 356.) MAGYARFRÁTA. „Itt a MEZŐSÉGEN szertelen nagy szárazság vagyon Pünkösdtől fogva [pv. jún. 3. ] egész Augustusig, mely mia igen kevés füvünk vagyon, néhol pedig szernélkiil való esők jártának pászmánként, széna csináló időnk igen jó lön. Szertelen jégesők járnak Júliusba, sok helyeken porrá ( !) tette a jégeső a határokat, oly jegek hullottak a Hagymás érdéin Homorúd Szt. Péteri és szt. mártoni határokon mint egy kősó,159 az aprója, mint egy lúd tojás.” (I. m., (357.) * * SZIKSZÓ megfigyeléseit 1. a 4. (498. o.) Függelék alatt. 137 Bruckner naplójában tévesen 1760-raírja az enyhe telet, pedig az szigorú tél volt. 158Egy naplójegyzetből kitűnik, hogy visszatért Frátára lakni, már második éve. ,59Fai.ler Jenő prof., a Központi Bányászati Múzeum (Sopron) igazgatója szíves felvilágosítása szerint Fichtel, Erdély kősóbányászatáról írt munkája alapján — a bányászok által kifejtett kősódaraboknak legalább 80 font súlyúnak kell lenniök, de a 90 fontot nem haladhatják meg. Teljesen kizártnak tartom, hogy egy-egy leesett jégdarab — mégha összefagyott szemekből is keletkezett — ily nagy lehetett volna. Valószínű, hogy ezek a kifejteit és szállításra kerülő sótömbök vagy a sóraktárakban, vagy az elosztó helyeken 1759,*
