Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
198 1759 — 1760 — MAGYARFRÁTA. „Egész Pünkösdtől fogva nagy szárazság tarta, hanem mikor legjobb divatján valánk az aratásnak, u.m. 7-a augustii, hirtelen eső jővén estve felé, 4 napok alatt szüntelen, némelykor pászmánként úgy esett, mintha töltötték volna, minden kalangyáink fenékig megáztak, 12-a kezde az idő fől- állani.” (Uo.) — MAGYARFRÁTA. Ebben az 1759. esztendőben lágy tél lön, telyességgel semmi hó nem volt. Száraz tavasz jára kivált az Mezőségen, mely mia kevés szénánk lön, törökbúza majd semmi sem lett, búzánk is a Mezőségen kalan- gyáúl kevés volt, különben igen jó volt a feje, de az aratás alatt történt sok eső miatt igen költés [kicsirázott] volt a búza.” (Uo. 357.) — MAGYARFRÁTA. „Az ősz felette sokáig esős volt, amely miatt nem lehetvén ideibe a tavasz gabonát a székely földön learatni, igen kevés tavasz gabonánk lön, az zabot a sok eső alatt az egér majd mind lerágta.” (Uo.) — MAGYARKÖBLÖS. (Szolnok Doboka m.) „Ezen elfolyt 1759-dik esztendő termékenységére nézve középszerű volt; búza mindazonáltal helyen-helyen, ki vált ki idején való vetés volt, jó termett; törökbúza a Szamoson túl, a Maros- és Küküllő-mellékén éretlen maradt jobbrészint, melyre nézve a törökbúza elmegyen vékája egy máriáson, tavaszszal úgy hiszem felyebb is hág; bor nem sok termett, mindazonáltal a szőlő jobban megért volt, mint tavaly, melyet egyedül octobernek köszönhetünk, mivel jóllehet elein nagy hó esett volt ugyan, de nem tett kárt, annakutánna pedig oly meleg napokat szolgáltatott, hogy szintén úgy mint nyárban árnyékot keresett az ember, éjszaka pedig köd volt; én soha160 olyanoctobert nem értem.” (Rettegi Gy., Hk. I. 1884 : 302.) — SOPRON. Jó bortermő év volt. (Bruckner.) — SOPRON. Jó termés volt; vékája a búzának 25 - 30, a rozsé 17 — 20 és az árpáé 14—15 garas. (Bruckner—Schürtz, 97.) — TÖRÖKBÁLINT. A különben igen finom bort termő szőlőt elverte a jég ebben a határban is. (História Coll. Budensis. H. F.) 1760.* 1759/60. tél. DEBRECEN. ,, . . . A hó karátson előtt 5 héttel leesett, karátsonykor oly hideg161 volt, hogy a Debreceni Templomban az Ur vatsoráját osztó pohárban egy arra rendelt személynek mindig a jeget kellett zúzni.”162? ! (Pap, H. M„" 1822. I : 393., T. K.‘ 1891 : 85.) 1760. szeptember 5. GYULA. Roppant jégverés volt s ennek emlékére ez a nap fogadott ünnep lett. (Scherer Gyula, I. 294.) — EGER. Az egri bor ára [egy hordó pár] minősége szerint 18—19 — 25 sőt 26 forint volt. (Schanis, II. 201.) * SZIKSZÓ megfigyeléseit 1. a 4. (499. o.) Függelék alatt. töröttek kisebb darabokra, s ilyenre gondolhatott Cserei, s ezek legfeljebb egy jó ököl nagyságúak lehettek. 160 Ekkor Rettegi Gy. 41 éves volt. ,61Hennig (71.) igen kemény telet említ Észak- és Közép-Európában, Karácsonykor Szt. Pétervárott megfagyott a hőmérő higanya. Viharos és hóban gazdag tél. 162A feljegyzés, hogy az Úrvacsora közben a jeget törni kellett, kétesnek látszott. A Debreceni Református Kollégium főigazgatója ÜR. Módis Lásztó prof. a Levéltárban nyomoztatott, de hiteles feljegyzést nem találtak. Tekintve, hogy Keresztesi megbízható, az adatot mégis felvettem.
