Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig

1754- 1755

191

a következő év (1755) februárjáig; a malmok befagytak, a fák elfagytak és el is pusztultak. (10. Bielz, 05.)

1754. BUDA. Oly bő termés volt, hogy a mustot ideiglenesen a kimosott hajókba kellett önteni. (História Collegii Budensis., H. F.)

— DEBRECEN. Kellemetes esztendők (1753 és 1754.), meglehetős meleg nyarak

égi háborúkkal. (D. M. K. 1831.)

— ERDÉLY. „Sok hernyók támadtanak 1754 Észtbe Pünköst (május) havában

Károlyvártól (Gyulafehérvár) fogva Benedekig [Alsó-Fehér m.] a mellyek ugyan sereggel jártának, megemésztették az alma, szilva, tövis, cserefa levelét, de az szöllőt nem bántották. Nyárban a fák leveleikbe bétsinálták magokat s pillangókká váltanak.”

„A következő esztendőbe (1755) Áprilisban a fák ágán pókháló formák lát- szottanak, a mellyek egybe tsomosódtanak. Látszottanak elsőben a barackfákon, leszedték a helységek, a miket lehetett bennek, de mások lettenek.” „Lehetne azt csudálni, hogy olly erős tél volt 1755-be, a mellyre nézve hasonló nem volt, s mégis azokban a megkotlott pókhálókban lévő hernyók magvok a mellyből a meleg által kiköltenek, el nem vesztek.” (Bod P., Gulyás T. K., 1910 : 770.)

MAGYARFRÁTA. „Ezen esztendő is igen száraz esztendő lön, kevés gabonánk termett, szénánk és törökbúzánk Istennek hála még is lett, mivel a széna füven és törökbúza határba nagy zápor esők estenek ottan ottan pászmánként, de az nyomáson búza határban és a faluban nem esett, mely mia kevés gabonánk termett, de kerti vetemény éppen nem volt, a marhák is nyáron által majd megholtak éhei, nem lévén a nyomásba semmi fű.” (Cserei Gy., Diarium, 294.)

PRÁZSMÁR. A villám kétszer lecsapott, s két utcában néhány csűr leégett. (Quellen, IV. 71.)

SOPRON. Jó közepes bor- és gabonatermő év lett. Marhavész volt. (Bruckner.)

SZENTPÉTERI JÁRÁS. (Borsod m.) Nagy jégverés, amely SAJÓNÉM ETT, VELEZD, MÉRCSE, KIRÁLYI) és CENTER helységeket annyira tönkre tette, hogy a megye elengedte adójukat. (Borsod m., I. 100.)

DARÓC, SZIDALOM, SZENTISTVÁN, SZEMERE, BÁNHORVÁT,KÁPOLNA, LÁSZLÓFALVA, BOLYK, VÁRKONY, CSOKVA és ASZALÓ helységek is ugyanezen évben volt újabb jégverés következtében adómérséklésben részesültek. (Uo.)

1755.*

1754/55. tél. SOPRON. Ebben az évben is erős telünk volt. A szőlőtőkék is megfagytak, sőt még ki is fagytak, úgyannyira, hogy 1000 szőlőtőt ki kellett ásni, mert elszáradtak. (Bruckner.)

tél—tavasz. UZON. Az idei tél mód felett kemény és hideg volt, annyira, hogy a patakok és források befagytak. A tavasz eleinte elég kedvező volt, de a közepe és vége olyan száraz volt, hogy a parasztok kétségbeestek. (Vásárhelyi — Bogáts, Ij. LII. 1948 : 230.)

augusztus 0. TIHANY. „A templomba és a rendházba ütött a villám, erős nyomokat hagyván hátra a prior lakásán.” (Bolgár, 25.)

nyár. VESZPRÉM. ,, . . . igen nagy zivatarok voltak, sűrű és erős villámlásokkal egybekötve. (I. h., 20.)

* SZIKSZÓ megfigyeléseit 1. a 4. (498. o.) Függelék alatt.