Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig

160

1740

helyekre szorultanak. Mikor pedig azon nagy árvíz szállani kezdett és folyást vehetett magának, az szántóföldek színét, valamig az eke megjárta, a földet, magvával, gyökerével együtt mind elseprette . . .” (Halmágyiék végrendeletéből., Halmágyi, 448.)

— DEBRECEN. „Nagyon hideg és tartós tél, hó nélkül, hűvös, ködös nyár. Drágaság.” (D. M. K. Í831.)

— MAGYARORSZÁG, ERDÉLY. „ . . . mind az által a’ télnek kemény volta miatt,

melly éppen Mind Szent Havának [október] elein kezdődött (1739), Pünkösd Havának [május] közepén, alig a’ tavaszt érzettük. Az honnan lett osztán, marha döglés, és a’ gabonának szüksége. Tapasztalhattuk továbbá a’ savanyú borokat, mellyek természet szerint való erejeket el hagyván SOPRONNAK; de főképpen TOKAYNAK nagy károkat hozták.” (M. Kovács János, Krónika,

II. 9.)

— PEST-BUDA. A Duna árvize az eddig tapasztaltak szerint a fővárosban a legnagyobb lett volna, gr. Andrássy György főispán által hirdetett pályázat 4. sz. értekezése szerint. (Zawadowski, I. 37.)

— PEST-BUDA. A Duna árvize állítólag 10,24 méter129 magasan tetőzött. (I. h., I. 30.)

— REGÉC. „1740. év . . . rossz volt”. (Bakács, 119.)

— SEPSISZENTGYORGY. Ez az esztendő igen nyomorúságos volt, minden fajta

terményben, borban is, s ezért gabonahiány keletkezett. (Vásárhelyi—Bogáts, Ij. LII. 1948:236.)- SOPRON. Nagyon hideg, havas tél, s hosszan tartott. Áprilisban metszették a

szőlőt. Májusban is havazott. Október 8-án már leesett az első hó. Rossz év volt, a szőlő nem érett be; az aratás Jakab napja [júl. 25.] után volt. (Bruckner—Schürtz, 91., Michel, 345.)- SOPRON. A Fertő-tó már megint nagyobb lett. Elkésett esztendő lett, s csak

Jakab napján [júl. 25.] lehetett a gabona aratásához hozzáfogni. Az őszibarack és sok más gyümölcs sem értek be. A szőlőszemek sem lettek mind lágyak, általában nemcsak elkésett, hanem rossz év is volt. Bor rossz, gabona is rossz, eleség volt a száraz réten; a nedves réteken igen kevés széna és sarjú termett. (Bruckner.)

— SOPRON. „Ismét döghalál sanyargatta a várost, meg ahoz járult a marhadög is,

a rendkívüli, nagy és erős szél. Csak Pünkösd hava [május] közepén kezdett tavaszallani, azért ezen esztendei Sopronyi borok igen savanyúk lettek.” (Drinóczy, Böngészet, 142.)

— TEMESVÁR. Gabonát, zabot és kukoricát és állati bőröket az országból kivinni

nem szabad. (Szept. 10-i körrendelet. Baróti, I. 191.)

— SZENTES. A megszűnt pestis után, iszonyú baromdög keletkezett, mely a lakosságot majd minden jószágától megfosztotta. (Sima, Szentes, 219.)

— TORJA. ERDÉLY. Ez az esztendő a legkellemetlenebb emléket hagyta maga

után. Teljes ínség volt ugyanis, úgy, hogy a lakosságnak az elviselhetetlen éhezés miatt idegen tájakra [Moldva stb.] kellett vándorolnia. Erdély nagy részében semmi vagy nagyon kevés búza termett; a törökbúzát és kölest a korai fagy elpusztította; zab termett ugyan valamennyi, de éretlen maradt; az idő előtti fagyok és havazások miatt bor sem termett, jégverések a vetésekben és a szőlőkben nem csekély károkat okoztak. Hallatlan árvíz öntötte el a vetéseket és a takarmányt, ez július 2-án és 3-án történt; olyan területek, amelyek ember129 Albach is említi az árvizet, azonban magasság nélkül. Valaki utólag állapíthatta meg egy árvíztábla bemérésével.